ujkelet.live
A háború 540. napja: 2023 elején, hónapokkal a Hamász terrorszervezet támadása előtt, Binjámin Netanjahu miniszterelnöknek egy kifinomult likvidálási tervet prezentáltak. A művelet kódnevének közzététele tilos.
Az ötlet a Hamász két vezető tagjának kettős, egyidejű likvidálása volt: a „Király” becenévre hallgató Mohamed Deif, a Hamász katonai szárnyának, az Izz ad-Din al-Kasszám Dandároknak a vezetője; És akit „Ász”-nak becéztek, Jechíje Szinwar, a Hamász gázai vezetője.
A titkos terv létezését Ronen Bergman Pulitzer-díjas újságíró tárta fel a Yedioth Ahronoth hétvégi számában.
A műveletet a Sabak belbiztonsági szolgálat, a Katonai Hírszerzés és a Légierő készítette, abból a tanulságból, amit „Ász” és „Király” kiiktatásának kudarcából vontak le a Falak Őrzője hadműveletben (2021. május). Az akció lényegében két különböző hadművelet terve volt – az egyik Szinwar, a másik Deif likvidálása. A műveleteket külön is végre lehetett volna hajtani, de a biztonsági szervezet meg volt győződve arról, hogy egyszerre kell megtörténnie.
,,Szinte lehetetlen megtámadni az egyiket, várni egy órát, majd megtámadni a másikat” – magyarázta egy személy, aki a művelet tervezésével foglalkozott -, ,,mert nyilvánvaló, hogy az egyikük megtámadásáról, mindegyik melyikről, azonnal tudomást szerez a másik.” Aztán a másik eltűnik – és intézi a válaszreakciót, amely várhatóan nagyon kemény lesz – a barátja haláláért.
Nagyon nehéz volt megtervezni egy olyan műveletet, amelyben mindkettőjüket ugyanabban a pillanatban, külön-külön helyeken iktatják ki. A fő probléma az volt, hogy Szinwar és Deif napi rutinja nagyon eltérő volt: Szinwar viszonylag nyílt életmódot folytatott, beleértve az általa használt irodákat, utazásokat az övezetben, találkozókat különböző tisztviselőkkel, médiainterjúkat és még ceremóniákat is, mint például a Palesztin Emmy-díj átadása 2022 decemberében a legjobb televíziós sorozatért, amelyről később kiderült, hogy az október 7-i események forgatókönyv szerinti változata.
Ezzel szemben Deif életstílusa még a hétköznapokon is olyan volt, mint a képé, amely ráragadt – egy szellem. Évtizedekig nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, a „Hadzs Ali” álnevet használta, és föld feletti és alatti búvóhelyek hálózatában mozgott.
De a terv készítőinek sikerült megérteniük, hogy hol van az a hely, ahol mindegyikük egyszerre lesz; És találtak egy „mintát” is, ami valamilyen módon ismétlődik a rutinjukban. A kettő metszéspontjában, mindegyik egyedül és együtt – ott várják majd őket a vadászgépek.
2022 folyamán minden készen állt a hadművelet aktiválására. ,,Akkoriban senki sem gondolt a Hamász megsemmisítésére” – mondta egy magas rangú hírszerzési forrás -, ,,de fontolóra lehetett venni egy olyan csapást, amely megöli a Hamász két legrangosabb alakját, „Ászt” és „Királyt”. Hitték, hogy a rájuk mért csapás hosszú nyugalmat fog eredményezni.”
Tulajdonképpen miért? ,,Először is azért, mert senki, aki utódjuk lehetne, nem érné el képességeiket; Másodszor pedig, aki a helyükre lép, tudni fogja, hogy van esély rá, hogy célponttá válik, ha átlép bizonyos határokat, és akkor a bujkálással és a meneküléssel lesz elfoglalva, és mindig számolnia kell azzal, hogy valami célkereszt lebeg fölötte.”
De mindezek ellenére a hadművelet soha nem valósult meg.
Ezt a tervet többször is meg lehetett volna valósítani. Az egyik 2023 májusában volt, közvetlenül a Pajzs és Nyíl hadművelet után. A rövid, ötnapos akció teljes egészében a Palesztin Iszlám Dzsihád terrorszervezet ellen zajlott Gázában. Az Izraeli Védelmi Erők és a politikai kör elégedett volt: A jóslatok, miszerint a Hamász beavatkozik, és talán a Hezbollah és Irán is, nem jöttek be. A Palesztin Iszlám Dzsihádot súlyos csapás érte, beleértve több magas rangú vezetőjének likvidálását is. Binjámin Netanjahu miniszterelnök meg volt győződve arról, hogy a hadművelet a Hamász körében is elrettentést kelt, és Szaleh al-Aruri, a Hamász Júdea és Szamáriában végzett műveleteinek vezetője, akit kiutasítottak és Libanonból valamint Törökországból tevékenykedett, megértette, hogy jobb, ha a Hamász kimarad, ,,mivel az likvidáló politikánk működik”, ahogy a miniszterelnök fogalmazott.
Netanjahu gyorsan bejelentette az újabb hatalmas sikert: „Ma Izrael ellenségei Gázában és messze Gázán túl is tudják, hogy még ha megpróbálnak is elrejtőzni, bármikor elérhetjük őket, és készek vagyunk elérni őket” – jelentette ki a kormányülésen. ,,Ez a felismerés jelentősen megerősödött a Pajzs és Nyíl hadműveletnél. Megváltoztattuk az egyenletet.”
Mindössze egyetlen apró probléma volt: a Sabak belbiztonsági szolgálat hírszerzése azt mutatta, hogy ez egyszerűen nem igaz. A Sabak rámutatott a Sínai-félszigetről a Gázai övezetbe irányuló fegyverek csempészetére, beleértve a Kornet rakétákat is. Vagyis a Hamászt nem igazán riasztotta el, konfrontációra készül. A Sabak főnöke, Ronen Bar azt javasolta, hogy lepjék meg a Hamászt, és készüljenek fel az ellene indított hadműveletre, amely magában foglalná a likvidálásokkal járó nyitócsapást is. A Hamászt ,,az előttünk álló következő kihívásként” határozták meg, és azt is elhatározták, hogy ,,nem lesz menekvés egy hadjárat elől Gázában”.
Utólag valóban világossá válik, hogy a Hamászt nem igazán rettentették el. Az ok, amiért a terrorszervezet nem avatkozott be a Pajzs és Nyíl alatt, és hagyta, hogy a Palesztin Iszlám Dzsihád nyeljen le minden csapást, egyszerűen az október 7-i támadást előkészítő megtévesztési tervének része volt. A Hamász azt akarta, hogy Izrael azt higgye, elriasztotta. Netanjahu néhány magas rangú biztonsági tisztviselővel együtt belesétált a csapdába.
,,Nem érdekünk, hogy belepjünk egy harci fordulóba a Hamász ellen!” – döntött a miniszterelnök a műveletet összegző értekezleten. Amikor a kormányülésen szóba került a merényletek kérdése, Netanjahu kijelentette, hogy nincs rá szükség, ,,mivel a likvidálási politikánk bevált, és jelenleg erős az elrettentési mérleg a Hamász ellen”.
A tervet befagyasztották. Szinwart és Deifet nem likvidálták. Az „Ász” és a „Király” az alagutak mélyén folytathatták végső támadásuk tervezését, amely öt hónappal később került végrehajtásra.
Szinwar és Deif az előző évtizedben a biztonsági szervezet likvidálási listájának élére került. A kettőjük megölésére irányuló tervek és kísérletek megszaporodtak, mióta rakétákat lőttek ki Gázából Jeruzsálemre, egy támadás során, amely 2021 májusában a Falak Őrzője hadművelethez vezetett, 11 napig tartó harcokhoz. Több akcióterv is volt a megölésükre.
De mindezen évek alatt Izrael mindig elszalasztotta a lehetőségeket, hogy megölje őket, jóval október 7-e előtt. Legtöbbször Netanjahu miniszterelnök akadályozta meg a merényletet, néha a hadsereg tisztviselői vagy éppen a hadműveleti körülmények. Azok a források, akikkel Bergman a Szinwar és Deif likvidálására irányuló kísérletek láncolatáról beszélt, így foglalták össze: ,,Amikor akárták (a likvidálást) – nem tudták [végrehajtani]. Amikor tudták – nem akarták.”
A kritikus kérdést, hogy miért nem likvidálták Deifet és Szinwart korábban, az egyik forrás így definiálja: ,,A művelet gyakorlatilag lehetetlenné vált, mert egy ilyen művelet végrehajtásához mindenki beleegyezése szükséges.”
És hogy ne indítsák el? ,,Elég egy ember, hogy ellenezze.”
Izrael a Falak Őrzője hadműveletet megelőző két évtizedben egy sor Hamász-vezérre csapott le. Néha ezek nagyon hatásos likvidálások voltak. Néha kevésbé: Ahmed Dzsabari, Deif helyettese elleni merénylet a Felhőoszlop hadműveletben (2012) hosszan tartó elrettentő erőt kellett volna teremtsen, de az az Erős Szikla hadművelet során, kevesebb mint két évvel később, összeomlott. Mindeközben a „Király”, Deif szökésben volt, és 2016-tól kezdve, amikor „Ász”, Szinwar átvette a Hamászt, a célbank tetején volt.
A Falak Őrzője zűrzavaros napjaiban még nem volt meg a terv a páros együttes likvidálására, és vita bontakozott ki a biztonsági szervezetben: Kit kell először megölni, Szinwart vagy Deifet? ,,Két megközelítés volt az ügyben” – nyilatkozta a hadsereg egyik tisztje, aki éveken át foglalkozott a Hamásszal. Sokan a hadseregben, köztük Eliezer Toledano vezérőrnagy (a Déli Parancsnokság akkori parancsnoka) Deifet tekintették a fő célpontnak, akinek törekedni kell a likvidálására. A mellette szóló érvek, hogy haderőt épít, ismer minket, tudja, hogyan kell felépíteni a katonai szárnyat, hadműveleti terveket készíteni, és nagyon fontos szereplő a Hamász információbiztonságában is. Az volt az érzés, hogy pótolhatatlan. Én a magam részéről úgy véltem, hogy Szinwar a fontosabb a kettő közül.”
Miért? „Mivel ő egy látnok, jól ismer minket. Ő is nagyon messianisztikus, nagyon instabil. Ráadásul Deif ténylegesen pótolható, mert véleményünk szerint a második Mohamed Szinwar volt, a hadműveleti parancsnokság vezetője, aki legalábbis a második legjobb katonai agy volt Deif után, ha nem jobb.”
Ez a vita a Falak Őrzője közben nem dőlt el, és úgy döntöttek, hogy aki operatív szempontból előbb kerül célkeresztbe, azt likvidálják. De ahogy teltek a napok, a hadsereg megölt több magas rangú Hamász-alakot, de Deif és Szinwar életben voltak, és vezették a harcot. Amikor a hadsereg rájött, hogy a hadműveket a végéhez közeledik, még néhány napot kértek a politikai körtől, hogy próbálják kivonni az Ászt” és a „Királyt” a játékból. Netanjahu később azt állította, hogy ő javasolta a hosszabbítást.
Mindenesetre a Falak Őrzőjét – melyet katonailag már kimerítettek – május 20-ig meghosszabbították, főként a merénylettervek miatt. A hadművelet befejezésének előestéjén a katonai helyzetértékelés összefoglalójában hangsúlyozták, hogy , az irányelv ebben a szakaszban Deif likvidálási lehetőségének kimerítése”.
Egy ilyen likvidálós kísérlet valóban történt a hadművelet utolsó estéjén, de magával Deiffel kapcsolatban ,,minden eredmény nélkül” végződött.
A hadművelet során két korábbi kísérlet is hasonló eredménnyel járt, Deif egy másik merényletkísérletét pedig az utolsó pillanatban törölték – a Hamász vezető figurái, Ajman Nofal, Marwan Issza és Khalil al-Hajja meggyilkolásával együtt.
A Deif és Szinwar elleni merénylet a hadművelet felénél meghiúsult. A Deif elleni legígéretesebb tervet törölték, mert a légierő hadműveleti kutatócsoportja becslése szerint a járulékos károk 70 nem érintett civil halálát okozták volna. Egy ilyen katonai művelet az izraeli hadsereg és az akkori politikai kör jóváhagyásait tekintve messze meghaladta azt, amit valaha is jóváhagytak – és az akciót törölték.
A Falak Őrzője úgy végződött, hogy Szinwar és Deif életben maradt, meggyőződve arról, hogy óriási sikert arattak, és felkészültek a következő csapásra.
A hadsereg megpróbálta kideríteni, miért nem jártak sikerrel a merényletei, és 2021 októberében úgy döntött, hogy operatív vizsgálatot indít az ügyben. A titkos vizsgálat következtetései megállapították, hogy a tervezési folyamatok többsége ,,hiányos és korlátozott”volt, ezért többek között ,,célokat, nem terveket/csapásokat” határoztak meg. A merényletek előkészületeit „hiányosnak és szinkronizálatlannak” minősítették. Összegezve, bár voltak szép likvidálási tervek, nem voltak igazán reálisak.
Mindez nem akadályozta meg igazán a hadsereg parancsnokait és a miniszterelnököt abban, hogy a Falak Őrzőjét nagy eredményként határozzák meg. ,,Sok évre visszavetettük a Hamászt” – mondta Netanjahu egy helyzetértékelésén a Déli Parancsnokságnál még a hadművelet befejezése előtt.
Azokban a napokban Ra’ed Sza’adnak, a Hamász támadótervének atyjának már volt egy jól kitalált razziaterve Izraelbe.
A Falak Őrzője után az izraeli hadsereg és a Déli Parancsnokság úgy érezte, hogy a küldetés nem fejeződött be. Az ország már mélyen benne volt a Naftali Bennett-féle változás kormány felállítása körüli politikai üstben, de Aviv Kochavi vezérkari főnök legalább Szinwart ki akarta iktatni. ,,Kochavi nagyon-nagyon támadó módban volt” – mondta egy magas rangú tisztviselő. ,,Már a hadművelet vége felé azt mondta: Az első [tűzveszélyes] léggömbért likvidálni fogom Jechíje Szinwart.”
Aztán megérkeztek az első léggömbök, majd következtek a tüntetések a kerítésnél. Kochavi likvidálási tervet követelt, és megkapta. ,,Két-három nappal [a Falak Őrzője] vége után a mi kezdeményezésünkre a hadsereg azt javasolta a politikai körnek, hogy indítsanak meglepetésszerű akciót a vezetés likvidálására” – mondta egy személy, aki közelről ismerte a vezérkari főnök akkori tevékenységét. ,,Aztán augusztus közepén két rakétát lőttek ki Gázából a határtérség felé. Az egyik palesztin területen landolt. A vezérkari főnök ismét merényletek indítását javasolta a politikai körnek, de egyértelművé tette, hogy néhány hétre van szükségünk a terv kidolgozásához.”
A hírszerzés lehetővé tette Szinwar azonosítását és a csapást rá, de a légierőnek volt egy problémája: A diktált feltételek lehetővé tették volna a szökést. A légierő csoportja megállapította, hogy ,,a siker esélye kicsi, messze nem 100 százalék” – emlékszik vissza az előkészületekben részt vevő forrás.
Kochavi nem volt elégedett. A Szinwar kiiktatására tett kísérlet újabb harci kört eredményezhet, és ha újabb körre megyünk, ahhoz bizonyos vagy közel biztos esély kell a sikerre. A légierő ezt nem tudta garantálni.
Ugyanakkor további kétségek is felmerültek a merénylet kapcsán. ,,Nem csak az a bizonytalan, hogy valóban sikerült-e megölni őt, vagy őt, vagy mindkettőt” – mondta a Hamásszal hosszú éveken át foglalkozó tiszt. ,,De az is, hogy mi lesz, ha valóban sikerül. Akkoriban volt egy rendszer, amely jelentős támogatást kapott a hírszerzői közösségben, mely szerint nem tudhatod, ki jön utánuk [Deif és Szinwar után]. Lehet, hogy rosszabb jön, lesz még egy háború, visszatérünk ugyanabba a szituba, és megadjuk nekik azt, amit korábban követeltek. Volt egy kötődés a csendhez, amelyet a politikai kör a fordulók között követelt, és úgy gondoltuk, hogy tudjuk, hogyan kell gondoskodni róla.”
Egy másik vita arról szólt, hogy a Hamász meddig képes fenntartani egy elhúzódó konfliktust, amely egy ilyen likvidálás után kirobbanhat. Az egyik megközelítés azt állította, hogy a Hamász annyira gyenge, hogy rövid kör lesz. Ezt a megközelítést Toledano vezérőrnagy vezette, aki alábecsülte a Hamász azon képességét, hogy fenntartson egy Izrael elleni hadjáratot.
Az ellentétes megközelítést a katonai hírszerzés kutatási részlege vezette. ,,Nem lehet így alábecsülni a Hamászt. Lehet, hogy vannak dolgok, amelyeket nem tudunk elképzelni?” – mondta a Hamászra szakosodott tiszt. ,,Lehet, hogy a Hamász tudja, hogyan kell csinálni olyan dolgokat, amelyekről mi nem tudunk?”
A forrás nem gondolja, hogy a részleg akkori vezetője, Amit Sza’ar valóban hitt volna a Hamász titkos képességeiben, de Sza’ar felvetett egy egészen más kérdést: hogyan lehet lezárni egy ilyen műveletet? ,,Amint egy hadművelet elkezdődik” – mondta a tiszt, ,,a Hamász magas rangú vezetői leereszkednek a megerősített földalatti létesítményeikbe, és nem igazán lehet ártani nekik, és rakétatűzzel megbénítják Tel-Avivot és az egész országot. Ki adja meg magát először? Természetesen mi.”
Az új kormány letette az esküt. A választások után uralkodó nyugalom múlandónak tűnt. A merényletet támogatók, köztük Kochavi vezérkari főnök, egyre jobban lehiggadtak. Sőt, a védelmi szervezet most egy új merényletterven dolgozott, aminek az volt a célja, hogy Deifet és Szinwart is eltávolítsa a színpadról. Együtt.
Az ötlet az volt, hogy egyidejűleg likvidálják őket, miközben kihasználják azt a nagyon rövid időszakot, amikor Deif a föld felett volt. A terv szerint ha a hadsereg és a Sabak elég hosszú ideig fenntartja a hadműveleti készenlétet – beleértve a kém- és vadászrepülőgépeket is –, eljön a pillanat, amikor teljesülnek a feltételek Deif és Szinwar egyidejű megölésére.
A programmal voltak problémák, és még mindig nem volt tökéletes. Az egyik gond a civil áldozatok száma volt, mely a becslések szerint 25 lenne. Ma, október 7-e után, úgy tűnik, ennyi halott nem állítana meg egy ekkora mértékű műveletet, de akkoriban ez olyan szám volt, amely a tervezőasztalhoz való visszatérés irányába billentette a mérleget.
„Elvileg a hadművelet örökre ott maradhatott volna, a tervezőasztalon” – emlékszik vissza a Hamászra szakosodott tiszt. ,,De egy új miniszterelnök jelent meg, Naftali Bennett, aki nagyon szeretett volna likvidálni. Tökéletes terv híján, és tekintettel Kochavi lehiggadására és néhány biztonsági tisztviselő javaslatára hozott döntésére, hogy megállapodásra megyünk – megállapodásra mentünk.”
Kochavihoz közel állók azt állítják, hogy valójában nem „higgadt le”, harci eljárást rendelt el a 2022-es ramadán előtt, és azt mondta, hogy Szinwar egy veszélyes iszlamista, akit likvidálni kell. Kochavi azonban úgy érvelt, hogy figyelni kell a hónapokig tartó csendre, és fel kell készülni az Irán elleni hadjáratra.
Bennett miniszterelnök nagyon támadó volt, és a magas rangú tisztviselő szerint likvidálni akarta a lehető legtöbb terroristát. Irodájában 2022. január első napjaiban tartották a palesztin aréna helyzetértékelését, amikor is napirendre került Deif és Szinwar egyidejűleg való likvidálására való felkészülés és egy másik akció, amely vezető személyiségek „lefejezését” érintette. Az ülésen az egyik jelenlévő szerint kiderült, hogy minden alkalommal elhalasztották a felkészülést, ,,mert senki sem akarta [végrehajtani]. Senki, kivéve Bennettet”.
Egy magas rangú forrás szerint, aki ismeri a tervet, a hadsereg aggodalmának egyik oka az volt, hogy egy ilyen kettős likvidálás ,,általános riadalmat okozna az egész szervezetben”. Eljutnának arra a pontra, ahol a Hamász és a Hezbollah terrorszervezet az Izraellel való konfrontáció felé tart.
Folytatása következik.
https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss
The post Király és Ász: elmulasztott lehetőségek Deif és Szinwar likvidálására first appeared on Új Kelet Live.