Egy kemoterápiás és egy sugárkezelés között el kell ütni valahogyan az időt. Mostanában leginkább azon töprengek mi az amit úgy megoszthatok, hogy másokat ne sértsek meg. Ideje, hogy olyanokat is megénekeljek amelyeket annak idején nem vertem nagydobra, de feltűnést keltett és máig sem lepleztem le a titkát.
Nos, egy csodálatos nyári reggelen kaptam a hírt, hogy dr. Suchman Tamás privatizációs miniszter Miskolcra látogat és kedve volna benézni a Déli Hírlap szerkesztőségébe. A fotók szerint nem egyedül jött elkísérte dr. Tompa Sándor országgyűlési képviselő akiről híre ment, hogy miniszterelnök helyettes lesz. Annyira spontán zajlott ez a vizit, hogy magam mentem ki a Tiszai pályaudvarra a miniszter úrért, aki egyszerűen menetrend szerinti járattal érkezett Miskolcra. Mivel ismertük egymást Szárszóról sejthette, hogy a vendéglátás során miben settenkedek majd. Az együttes tárgyalás után lehetőségem nyílt egy közvetlen megbeszélésre is, ahol nem kerteltem, előadtam a Déli hírlap az utolsó és egyetlen magyar tulajdonú megyei napilap és alaptőke híján esélyünk sincsen az osztrák lapkiadóval versenyezni. Négyszemközt bátorkodtam megemlíteni, hogy éppen az MSZP volt az a párt amely bagóért vagy a nagy semmiért kiárusította az összes megyei napilapot a nagy külföldi kiadóknak. Kérdezte, mennyi az annyi, jómagam pedig elcsukló hangon kinyögtem minimum 12 millióra gondoltam. Kezet ráztunk. A képen látható, hogy a lépcsőházban lefelé menet már elhamarkodottnak vélte a gyors alkut.
A lényeg innentől már csak azt kellett kitalálni, hogy miért ad nekünk 12 milliót a minisztérium és miből. Egy olyan időszakban amikor éppen az aktuális padláslesöprés idejét éltük meg. Visszaemlékezve, kitartó és talán egy kicsit erőszakos is voltam. Miután a Pozsonyi utcai hivatal minden valamennyi ki-be járatát megismertem legalább hat alkalommal lifteztem fel Tamás irodájába kora reggelenként. Egy időben a titkárnője próbálta eltorlaszolni előlem az ajtót de végül mindannyiszor együtt reggeliztünk Tamással. Aki nem ismerte elmondom amolyan disznótoros bőségtál volt a kedvence és a Marcali pincéjében is egymás mellett lógtak a szalonnák és a kolbászok. Szóval jól éltünk, s míg magunkat tömtük sorra hívatta a jogászokat és a pénzügyeseket, miután érzékelte jobb lesz tőle mihamarabb szabadulni. Jött az első kérdés mivel kompenzáljuk a támogatást. Hirdetéssel. Oké, de ki garantálja, hogy a pénz átutalása után a lap megszűnik. Kell egy bankgarancia. Addig okoskodtak, akiknek ez a dolga, hogy csak három nap múlva jött össze a szokásos közös früstök.
A többségi tulajdonos a Miskolci Önkormányzat akkoriban még nem terjeszkedhetett túl az aktuális ciklusán és megtagadta a banki garanciát. Nem úgy a kisebbségi tulajdonos, aki nem zárkózott el de a kockázat fejébe 30-40 százalékos részesedést kért. Eszembe sem jutott egy ilyen piszkos üzletbe beszállni így aztán kitaláltam , havi részletekben a hirdetések után küldjük a számlát. Nem mondom, hogy ki, de a kisebbségi tulajdonos elég bizarr módon bezárt az irodájába és adott egy pár órás gondolkodási időt. Cirka 3 millióért adott volna egy pénzügyi garanciát, amelyet már csak azért sem fogadtam el elődömtől 30 milliós veszteséggel vettem át a kiadó vezetését tehát ilyen luxust nem engedhettem meg a gazdálkodásban.
Jelentem győztem. A következő 12 hónap során havonta kaptuk az egy milliót amelyért leközöltük a minisztérium valamennyi közleményét. Belső körben magunk között megosztottam az ügy részleteit amelynek következményeként az egyik ellenlábasunk azonnal feljelentett. Kiemelt szinten folyt a vizsgálat , berendeltek a fővárosi katonai ügyészségre és munkatársnőm aki helyettem ment el erre a tanácskozásra azt érzékelte nem is mi vagyunk a célpont hanem a miniszter úr. Persze szegény Tamáson nem találtak fogást mint ahogyan magam sem tocsikoltam. A fiatalabbak már aligha tudják ki is volt a Tocsik ügyvédnő – nekik mondom el – ő volt az aki olyan 800 milliós jutalék ellenében az állam helyett tárgyalta le az úgynevezett ingatlanos kártérítési alkudozásokat.
Tamás barátommal gyakran találkoztam Budán a Bajor sörözőben. Egy alkalommal míg felidéztük ezt sztorit Kerényi László barátom felajánlotta készítene vele egy filmet. Ahol elmondaná miként is zajlott le az a bizonyos privatizációs hullám. Kész volt rá, készült is vele egy félórás részlet majd a betegsége miatt félbe szakadt a felvétel. Nem sokkal később elhunyt – pedig arra is kíváncsi lettem volna, hogy miként történt az amikor az MSZP kongresszusról sértődöttségében kiszaladt…..