ujkeletlive
Nézőpont – Katar amerikai szövetséges vagy ellenség?
Kevesebb, mint egy héttel a balul sikerült Hamász vezetők likvidálására irányuló katari támadást követően nem enyhült a feszültség a régióban. Függetlenül attól, hogy sikeres volt-e vagy sem, a Moszad főnöke, és a védelmi felsővezetők részéről megelőzően elutasított akció széleskörű nemzetközi bírálatot vont maga után tovább rontva Izrael megítélését azt követően, hogy a gázai háború kezelése miatt még a zsidó állammal szövetséges országok is kritikus nézőpontot képviselnek.
A júniusi rövid ideig tartó iráni offenzíva hátterében, Gázán és a vitatott területeken kívül Izrael két éve állandó katonai nyomást gyakorol az ellenséges országokként deklarált Libanonban, Szíriában, és Jemenben. Az említett több frontos helyszínekkel, és a mögöttük álló politikai vezetéssel ellentétben, az amerikai szövetséges Katar nem küldött sem fenyegető üzeneteket, és nem is támadta meg Izraelt, míg közvetítői szerepe, illetve a Hamász vezetőkkel történő dohai tárgyalások a Fehér Ház jóváhagyásával történtek.
Ellenség vagy nem – Katart, és Netanjahut egyaránt érte és máig erő bírálat a Luis Vuitton táskában Izraelen keresztül átutaztatott gázai segélyek révén történt Hamász felhízlalása. Ker évvel a Szimchát Tóra-i támadások után a katari hadműveletet ellenző, vagy támogató háborús kontextus különböző narratívái mellett, a belpolitikai viszonylatban jelenleg is zajló Katar-gate botrány gyanúsítottjai, többek között Binjámin Netanjahu miniszterelnök tanácsadója Jonatan Urich azon védelmi érvelése, miszerint Katar nem ellenséges állam, és nem nevezhető összeférhetetlenségnek a miniszterelnöki hivatali kötelezettségek mellett dohai fizetésért nekik is végzett munka, a bombázások után már kevésbé fogja megállni a helyét a bíróság előtt.
Összességében, a Tűz-Tanácskozás hadműveletet igazolandó nemzetközi viszonylatban Izrael mellett nem igazán állt ki senki, ugyanakkor a támadás széles körű bírálatot vont maga után, és nem csak a arab világban. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélő nyilatkozatát az Egyesült Államok is megszavazta, a Jeruzsálemmel szövetséges országok pedig rendre biztosították a katari emírt támogatásukról. Megjegyzendő, hogy még a töretlen jeruzsálemi kapcsolatokat ápoló Orbán Viktor miniszterelnök is egyértelművé tette, hogy Magyarország kiáll Katar szuverenitása mellett, miközben stratégiai partnerségét megerősítve a hétvégén villámlátogatásra érkezett az Egyesült Arab Emírségekbe, és Katarba.
Donald Trump elnök Perzsa-öbölbeli kapcsolatai kiemelkedő jelentőségűek, különös tekintettel az öt éve az elnök által megálmodott, és meg is valósított Ábrahám Egyezményre, melynek széleskörű bővítése a Fehér Ház alapvető prioritásai közzé tartozik. Az Egyezményhez csatlakozók között az elnök reményei szerint Katar belépése a klubba is napirenden van, emellett a túszalku tárgyalások kapcsán többször is elismerően nyilatkozott Doha kiemelkedően értékes munkáját illetően. Nem utolsó sorban Katar jelentős amerikai befektetéseket hagyott jóvá Trump legutóbbi tavaszi látogatása során, ilymódon az elnök igyekezett kivonni magát az izraeli támadás (főleg a kudarc) felelőssége alól, miközben széleskörű diplomáciai erőfeszítésekkel igyekszik a Jeruzsálem ellen forduló Öböl-menti országok feszültségét csillapítani.
Azontúl, hogy világossá tette elégedetlenségét a történtek miatt, Trump pénteken New Yorkban vacsorára hívta a katari miniszterelnököt, azt követően, hogy Mohammed bin Abdulrahman Al-Thani sejk a Fehér Házban tárgyalt JD Vance alelnökkel, és Marco Rubio külügyminiszterrel.
Rubio nem sokkal azt követően indult hivatalos Izraeli látogatásra, hogy a katari miniszterelenökkel a túszalku tárgyalások további lehetséges közvetítését, valamint a két ország közötti védelmi együttműködést illetően folytattak megbeszélést.
A reptéri kifutó mellett nyilatkozva Rubio újságíróknak megismételte Trump állítását, miszerint az Egyesült Államok „nem örül” a Hamász vezetőit célzó katari csapásnak, ettől függetlenül Washington nem gyengíti szövetségét Izraellel.
„Ez nem fogja megváltoztatni a kapcsolatok jellegét Izraellel, de beszélni fogunk róla, és arról, hogy milyen hatása lesz,” – tette hozzá Rubio, majd indulás előtt a közösségi médiában azt írta – „Úton vagyok Jeruzsálembe. Arra fogok koncentrálni, hogy biztosítsuk a túszok visszatérését, megtaláljuk a módját, hogy a humanitárius segély eljusson a civilekhez, és kezeljük a Hamász jelentette fenyegetést. A Hamász nem maradhat fenn, ha a béke a cél a térségben.”
Egyébként Rubio hivatalos látogatásának fő célja, hogy eleget tegyen egy jeruzsálemi meghívásnak egy ünnepi ceremónia – a Zarándokok útjának felavatása alkalmából Dávid Városában.
Emellett várhatóan találkozik a miniszterelnökkel, Gideon Sza’ar külügyminiszterrel, illetve Jichák Herzog elnökkel. Netanjahu hivatala közölte, miszerint Rubio ma délután ellátogat Netanjahuval a Sirató Falhoz, kettejük közötti külön munkamegbeszélést azonban nem említ.
Míg Rubio kiemelten hangsúlyozta a túszok kiszabadítását, Netanjahu tegnap esti angol nyelvű közleményében – miközben burkoltan elismerte, hogy a katari rakétacsapás nem végzett a célba vett Hamász-vezetőkkel, kijelentette, hogy likvidálásuk révén elhárult volna „a legfőbb akadály az összes túsz szabadon bocsátása, és a háború befejezése előtt.”
A miniszterelnök kijelentése azonban csak olaj volt a tűzre a szombat esti gázai túszok kiszabadítását célzó tüntetés hátterében, miközben a fogvatartottak családjai úgy vélik – „a katari célzott merénylet egyértelműen bizonyította: egyetlen akadálya van a 48 túsz visszatérésének, és a háború befejezésének, mégpedig Netanjahu miniszterelnök.”
Azt követően, hogy a katari támadás miatt Trump elnök legutóbbi túszalku-javaslatának közvetítése megszakadt, a szombat kimenetele után országszerte ismét tömegek vonultak utcára a fogvatartottak kiszabadítását követelve a kormánytól.
„Minden késedelem életveszélyes. Nem vagyok hajlandó megözvegyülni a tétovázás, vagy a szabotázs miatt. Követelem, hogy mentsék meg Dávidot, és az összes életben lévő túszt, illetve a meggyilkoltakat azonnal hozzák haza. Halálra vagyok rémülve, mi történik vele most? Mi történik velük most? Tudják, hogy a kormányuk, amely október 7-én magára hagyta őket, úgy döntött, hogy lemond róluk? Hallották Ben-Gvir miniszter szavait, aki azzal hencegett, hogy otthagyja őket a sötét alagutakban? Imádkozom, hogy ne,” – szólalt fel Saron Aloni Cunio, aki két lányával együtt az első túszalku keretében szabadult a fogságból, és akinek férje, Dávid Cunio még mindig Gázában van.
A tüntetések központi helyszínén a tel-avivi Túszok Terén hozzátartozók, és a fogságot túlélők szólaltak fel, közöttük Alma Or, Keith Szegal, aki Netanjahuhoz intézte szavait – „ne engedjék, hogy idegen megfontolások elvakítsák a szívüket, ne engedjék, hogy a bonyolult valóság elhomályosítsa azt, ami mindannyiunk számára világos: Vissza kell hoznunk őket. Most,” – valamint az elhurcolt Eitan Horn édesapja Iccik, aki szerint „van lehetőség egy átfogó megállapodásra, a háború befejezésére, az összes túsz visszatérésére, és a helyreállítás kezdetére, de Binjámin Netanjahu miniszterelnök elfelejtette, mit jelent izraelinek lenni. Elhagyta az alapvető értékeket, és úgy döntött, hogy a pokolba vezet minket. A történelem úgy fogja megítélni őt, mint aki hátat fordított a saját népének. Csak a nép ereje fogja hazavinni a túszokat, csak a nyilvánosság tudja befejezni a háborút, és hazahozni a fiamat, és a többi túszt!”
A Kan közszolgálati csatorna hétvégén ismét arról számolt be, hogy a biztonsági vezetők figyelmeztették Netanjahu kabinetjét, hogy az övezet megszállására irányuló legújabb hadművelet elkerülhetetlenül a túszok halálához, és több százezer civil feletti kényszerű katonai ellenőrzéshez vezet majd, beleértve a felelősséget is. Ezzel párhuzamosan, a Politico honlapján közölt jelentés szerint Trump környezetében attól tartanak, hogy a katari támadás meghiúsította az átfogó megállapodás rendezésének lehetőségét, „talán végérvényesen,” miközben a Politico idéz egy forrást az elnök környezetéből, mondván – „minden alkalommal, amikor előrehaladást érnek el, úgy tűnik, hogy [Netanjahu] bombáz valakit. Ez az oka annak, hogy Trump, és segítői frusztráltak Netanjahuval szemben.”
Egy újabb kényes téma a Fehér Házban, miszerint Netanjahu kormányának feltehetően vallásos cionista politikai forrásai a médiában elhintették, miszerint az útban lévő Rubio, és hasonlóan Trump is zöld utat adott a Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter által elfogadott tényként hangoztatott Júdea és Szamáriai (Ciszjordánia) annektálására vonatkozóan.
A koalíció radikális partnerei fegyverként használják a jövő héten várhatóan az ENSZ Közgyűlésen megszavazásra kerülő kétállami megoldás részeként a palesztin állam elismerését, Netanjahu azonban még nem hozott végleges döntést, de Rubio rövid látogatása alatt reményei szerint pozitív választ fog kapni.
Az amerikai külügyminiszter köztudottan a palesztin állam elismerésének legnagyobb ellenzője a Fehér Házban, ugyanakkor az izraeli nyilatkozatok, amelyek arra irányulnak, hogy rákényszerítsék Washingtont a beleegyezésre, könnyen az ellenkezőjét válthatják ki.
Trump nem nyilatkoztott ezidáig, és hivatalában zajló megbeszéléseken – főleg a katari fiaskó fényében, az annektálás támogatásának ára is ismert, és ami végül együttesen az Ábrahám-Egyezmény összeomlását fogja eredményezni. Többszöri figyelmeztetést követően, az alapító tagállam Egyesült Arab Emírségek Rubio izraeli útja előtt ismét világossá tette álláspontját a tervezett annektálást illetően, – jelentette az Axios.
The post Diplomácia – ki mint ellenség, ki mint szövetséges first appeared on Új Kelet Live.