Avi/ujkelet.live
A háború 744. napja: A Hamász 2023. október 7-i támadása óta, közel két éven át, Izrael mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza Törökországot a Hamász terrorszervezettel folytatott tárgyalásokba való beavatkozásban. Egyiptomi és katari magas rangú tisztviselőkre támaszkodott, nem pedig Recep Tayyip Erdoganra, aki a folyamat során végig támogatta a terrorszervezetet, Binjámin Netanjahu miniszterelnököt „Hitlernek” nevezte, és az elsők között vádolta Izraelt mészárlással és népirtással. De míg Donald Trump amerikai elnök gázai tervének folytatása, valamint a megállapodás második fázisával kapcsolatos tárgyalások részletei még mindig nem tisztázottak, úgy tűnik, hogy Törökország közvetítői és aktív szerepe az övezetben már biztosított.
Trump kezdeményezésére Ankara végül központi szerepet vállalt a tűzszünethez vezető tárgyalásokban, sőt, őt tartják annak, akinek nyomásgyakorlása – az amerikai elnök ösztönzésére – volt végül a döntő tényező. Hétfőn a Sarm es-Sejken megrendezett „békecsúcstalálkozón” Erdogan is aláírta a megállapodást Trumppal, Tamim bin Hamad Al-Thani katari emírrel és Abdel-Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnökkel együtt. Törökország szerepvállalása ezzel nem ér véget, részt vesz abban a nemzetközi munkacsoportban is, amely a Gázában megölt túszok felkutatásában segít. Péntek este egy magas rangú török tisztviselő azt nyilatkozta az AFP francia hírügynökségnek, hogy egy 81 fős mentőcsapat „zöld jelzésre” vár Izraeltől a Gázába való belépéshez.
Gázában betöltött meghatározó szerepe ellenére Törökország – és különösen Erdogan, valamint külügyminisztere még nem mérsékelte nyilvános megjegyzéseit Izraellel kapcsolatban.
Múlt vasárnap – még az életben lévő túszok szabadulásása előtt – Erdogan azt nyilatkozta, hogy „Izraelnek hosszú története van a tűzszüneti megállapodások utáni ígéretek megszegésében”. Kedden Erdogan folytatta kemény retorikáját Izraellel szemben, amikor azt mondta: „Nagyon fontos, hogy a megállapodást végrehajtsák, és hogy az Egyesült Államok továbbra is nyomást gyakoroljon az izraeli kormányra ebben a szakaszban.”
Mindezek fényében, és Erdogan teljes azonosulásával a „Muzulmán Testvériséggel”, Törökország jelenléte a Gázai övezetben és a tárgyalásokon kérdéseket vet fel. Dr. Gallia Lindenstrauss, a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének (INSS) vezető kutatója szerint „Izrael hosszú ideig nem akarta Törökország részvételét látni a háború után ügyében, és meglehetősen hevesen ellenezte. De Trump nyomásgyakorlása és a csúcson lévő török-amerikai kapcsolatok miatt is úgy látjuk, hogy Trump Erdoganra számít, hogy ‘egy kis rendet”’ teremt számára a Közel-Keleten. Mivel Törökország képes nyomást gyakorolni a Hamászra, mivel Katarral együtt menedéket nyújtanak, logisztikai és pénzcsempészeti tevékenységet, Erdogannak megvolt az eszköze arra, hogy nyomást gyakoroljon a Hamászra, és így megszületett a megállapodás.”
Dr. Lindenstrauss kifejtette, hogy „Törökországot az egyik tényezőnek tekintik, amely hozzájárult a megállapodáshoz, és ez megnyitotta az utat Törökország mélyebb gázai szerepvállalása előtt. Törökország szemszögéből nézve ez valami olyasmi, amit igazán akart, amire törekedett, és ez üdvözlendő fejlemény a szemszögéből.”
„Törökország egy olyan szereplő, amely nagyon ellenséges Izraellel szemben – nyilvánosan és tetteiben is” – tette hozzá. „Izrael számára nem kívánatos fejlemény, hogy Törökország központi szerepet játszik a ‘másnap’ folyamatában.”
„Ez az egyik ára a megállapodásnak, ez nem valami pozitív. Igaz, hogy Törökországnak van tapasztalata a békefenntartásban, és tapasztalata a megfigyelő erőkkel, professzionális képességekkel rendelkező hadserege van, mind igaz, de Izrael nem akarta Törökországot Gázában látni. Jelentősen dolgozik azon, hogy Törökország ne játsszon szerepet Dél-Szíriában, és az, hogy most Gázán keresztül működhet, ellentétes Izrael érdekeivel.”
Dr. Rami Daniel, a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének kutatója és a török ügyek szakértője kifejtette, hogy a török részvétel kritikus fontosságú volt a megállapodás elérésében, függetlenül attól, hogy mit gondolnak róla. „Nem közvetítettek kezdettől fogva, de Erdogan releváns és fontos szereplő akart lenni a történetben”.
Daniel szerint „Törökország a múltban nagyon nagy összegű segélyt nyújtott Gázának. Volt idő, amikor Törökország utalta át a legtöbbet. Erdogan példát próbált statuálni Izraellel szembeni ellenállásában is – egyetlen ország sem ment el olyan messzire, mint Törökország –, de ez a kísérlet kudarcot vallott. Voltak országok, amelyek mindig is gyűlöltek minket, de Törökország egy olyan ország volt, amelynek kereskedelmi kapcsolatai odáig mentek, hogy bojkottálták a szövetséget, és mégsem sikerült utánzási hullámot teremteniük maguk körül. Az elmúlt néhány hónapig nem sikerült közvetítenie, és nem mintha Erdogan nem akarta volna. Végül Trump, a Hamász térdre kényszerítése érdekében, együttesen mozgósította Törökországot és Katart. Ez megváltoztatta a játékszabályokat.”
„A Hamásznak valószínűleg fel kellett ismernie, hogy egyfajta zsákutcába jutott, hogy nincs hová mennie és menekülnie, és nincs senki, akire támaszkodhatna” – tette hozzá Dr. Daniel. Irán katonailag, Katar politikailag és anyagilag, Törökország pedig politikailag és logisztikailag támogatta őt. Csak akkor gondolta meg magát, amikor rájött, hogy ebből a háromszögből semmi sem maradt. Ezért kritikus fontosságú volt Törökország számára, hogy bekapcsolódjon a történetbe. Izrael számára az a probléma, hogy ennek ára van. E szerep és a Hamász elleni tevékenység során Erdogan nem változtatta meg a nézeteit. Törökország segített a megállapodás első szakaszának elérésében, és világos, hogy nagyon nehéz lesz megállapodásra jutni a második szakaszban – a hosszú távú megoldásban.
„Erdogan a Hamász legitimitását is növeli, és valószínűleg lépéseket fog tenni a Hamász politikai relevanciájának megőrzése érdekében. Nem változtatott a hangnemén, és olyanokat is mond, hogy ‘Elég a palesztinokra és a Hamászra gyakorolt nyomásból – nyomást kell gyakorolnunk Izraelre’. Vagyis Törökország segített az első fázisban, de a második fázissal kapcsolatban problémákra kell számítanunk.”
Törökország jövőbeli szerepével kapcsolatban az övezetben Dr. Lindenstrauss azt mondta: „Nem ismerjük a török beavatkozás (további) mértékének minden részletét, de a török oldalról nagyon fellengzős kijelentéseket hallunk arról, hogy mire képesek. Azt mondják, hogy szükség esetén török katonák tartózkodhatnak Gázában. Jelenleg teljesen világos, hogy Törökország részt fog venni a megölt túszok felkutatásában, de a többi kevésbé világos. Törökország arról beszél, hogy figyelemmel kíséri majd a tűzszünet betartását.”
A múlt héten a török védelmi minisztérium kijelentette: „A béke megteremtésében és fenntartásában tapasztalt erőink készen állnak bármilyen feladatra, amelyet rájuk bíznak.”
Lindenstrauss szerint minél jobban bevonódik Törökország és Katar, annál nehezebb lesz kiszorítani a Hamászt, miközben még mindig vannak kérdések a „másnappal” kapcsolatban – ki lesz ez a nemzetközi erő az átmeneti időszakban? Mi lesz a Hamász sorsa? Teljesen lefegyverzik, vagy megtartja fegyvereinek egy részét? És vajon sikerül-e kiszorítaniuk a kormányzati mechanizmusokból?
Dr. Daniel hangsúlyozta, hogy a Gázai övezet jövőjét illetően „még nincsenek kiosztva a szerepek”. Szerinte „Trump terve végső soron nagyon alapvető és elvi alapú, és nem tudjuk pontosan, hogy ki mit fog tenni. Vajon a török hadsereg is részt vesz majd benne? Erdogan október 7 óta álmodik arról, hogy szerepet kapjon Gázában. Most megkapja ezt, és valószínűleg megpróbál majd a lehető legjobban beférkőzni és legfontosabban szerepet betölteni az egész történetben.”
Dr. Daniel szerint „Törökország gyengesége, hogy szembemegy a globális és regionális trendekkel. A Közel-Kelet vezetői között ott a vágy, hogy megszabaduljanak a Hamásztól, de egy olyan időszakban élünk, amikor Törökország különösen erős. Jelenleg jó a helyzete, de minden területen ellene fordulhat a játék.”
Ugyanerre a kérdésre válaszolva Dr. Lindenstrauss azt válaszolta, hogy „ha lehetséges a török katonai szerepvállalást a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni – annál jobb. Nem látok túl nagy problémát a halottak felkutatásában, de mivel Törökországnak beleszólása lesz abba, hogy a tűzszünetet végrehajtják-e vagy sem, egyértelmű, hogy Törökország egy Hamász felé hajló párt. Aggasztó a gondolat, hogy török erők lennének ott. Mi történne, ha Izrael véletlenül eltalálná ezeket az erőket? Ez minden nemzetközi erőre igaz, de amikor olyan feszült a viszony, mint amilyen Izrael és Törökország között van, és egy olyan vezető van, aki nagyon vehemensen bánik Izraellel, akkor ez még problematikusabbá válik.”
Dr. Lindenstrauss szerint azonban „végső soron Törökország és Katar nem a Hamász megsemmisítését, hanem annak valamilyen módon történő további fennmaradását akarja látni. Ezért van itt egy olyan érdek, amely alapvetően ellentétes az izraeli érdekkel.”
A Törökországban és Izraelben egymás felé irányuló riasztó retorika fokozódásával, valamint azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy fennáll-e annak a lehetősége, hogy ez egy külső agitáció, Dr. Lindenstrauss a következőket válaszolta: „Törökországot három fő okból tartják problémásnak. Az egyik az, hogy valóban egy erős szereplő a régióban, amely Izrael szemszögéből nézve problematikus módon fejezi ki magát és cselekszik. A második ok Irán gyengülése, és ezzel szemben Törökország megerősödése, a harmadik ok pedig szintén a másodikhoz kapcsolódik – a Szíriában történtekhez. Hirtelen, egy olyan helyzetből, amikor a szíriai polgárháború nagy részében Törökország Észak-Szíriában, mi pedig Dél-Szíriában voltunk érdekeltek, most Törökország sokkal mélyebben érdeklődik Szíria és Ahmed as-Saraa rezsimje iránt – Izraelt pedig lehetséges zavarkeltő tényezőnek tekinti. Ezért hozták létre a két ország közötti ‘forró drótot’ a légi balesetek megelőzése érdekében.”
Forrás: Ynet
https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss
The post Erdogan gázai álma first appeared on Új Kelet Live.