ujkeletlive
Tovább dagad a Júdea és Szamária vitatott területeinek annektálását megalapozó törvény okozta botrány, amit a koalíció radikális frakciói szándékosan az amerikai alelnök itt tartózkodása idejére időzítettek. Binjámin Netanjahu miniszterelnök, aki bár megtehette volna mégsem akadályozta meg a Donald Trump elnök, és arab szövetségesei felháborodását kiváltó jogszabályjavaslat plénum szavazását, végül az ellenzék politikai manővereként beállítva csillapítaná a kialakult diplomáciai feszültséget.
Trump, és legmagasabb szintű tisztviselői azonban olyan üzeneteket közvetítenek Netanjahunak, melyekhez hasonlót a miniszterelnök eddig nem igen tapasztalt a „nagy barátjaként” nevezett amerikai elnök részéről, miközben a kialakult helyzet rendezésére úgy tűnik, hogy nem lesz elég a felelősség az ellenzék „politika mutatványára” való hárítása.
Netanjahu az utóbbi időben nem először számította el magát, hangzatos diplomáciai botrányba sodorva az országot. Az úgynevezett szuverenitás kiterjesztésére feljogosító törvény – mind a kormány, mind az ellenzéki Avigdor Liberman [Jiszráel Bejtenu] részéről benyújtott felhígított változata első olvasatában nem bír különösebb jelentőséggel, és a bizottsági vita, illetve jó esetben a sikeres belső szavazás utáni további három olvasat elfogadása a Kneszetben borítékolhatóan nem fog bekövetkezni.
Ugyanakkor, Trump korábban világossá tett álláspontját megkérdőjelező események szimbolikus jelentősége, ráadásul JD Vance alelnök izraeli látogatása idején hasonló dominó effektust indíthat el, mint a néhány héttel korábbi katari támadás.
Netanjahut az amerikaiak [is] korábban már figyelmeztették kormánya radikális partnerei által tervezett akció veszélyére, de úgy tűnik arra számított, hogy saját frakciójának távoltartása a szavazástól elegendő lesz az első olvasat megbuktatására, ami egyben a javaslat legalább fél évig tartó befagyasztását jelentette volna. Amennyiben a miniszterelnök biztosra akart volna menni az ügy érdekében, akkor egyszerűen levette volna a parlament napirendi pontjáról a törvényt, vagy frakcióját utasította volna a törvény elleni szavazásra, de csak kétértelmű tartózkodásra szólított fel. Koalíciójának ultraortodox frakcióval pedig egyáltalán nem egyeztetett, akik kvázi ellenzéki státuszban vannak, és egyáltalán nem érdekük Netanjahu presztízsének erősítése. Végezetül, hab a tortán, hogy saját képviselője – a többszörösen kegyvesztett Juli Edelstein [Likud] szavazata miatt 25-24; meglehetősen kis támogatottsággal csúszott át a javaslat.
Mindent összevetve, Netanjahu tálcán kínálta az ellenzéknek a magas labdát, és utána hivatala hiába érvelt azzal, hogy a történtek a baloldal politikai manővere volt, azt állítva, hogy a jogszabályt az ellenzék javasolta, és szavazta meg, a számok önmagukért beszélnek:
- valójában a választásokon Szmotrichékkal közös listán induló vallásos cionista Avi Maoz által gründolt – teljes szuverenitásra vonatkozó törvényjavaslatot támogató 25 szavazatból 19 koalíciós pártoktól – Vallásos Cionizmus és Otzma Jehudit – származott. A törvényjavaslat elleni 24 szavazatból huszonegy az ellenzéké volt.
- A Liberman-féle külön javaslat, ami a szuverenitást mindössze Ma’ale Adumimra alkalmazná, a koalíció számára érdektelen volt, és az ellenzéki tagok többsége támogatta.
Emlékeztetve a rossz döntésekre, a Time magazinnak nyilatkozva Trump rávilágított a Hamász-vezetők elleni katari likvidálási kísérletre, amit „szörnyű hibának” nevezett, de szerinte végül lendületet adott a megállapodásnak.
„És amikor elkövette [Netanjahu] azt az egy taktikai hibát Katarral kapcsolatban, ami szörnyű volt, de valójában – és ezt mondtam az emírnek is –, ez volt az egyik dolog, ami összehozott minket, mert ez annyira kizökkentő volt, hogy mindenkit arra kényszerített, hogy azt tegye azt, amit kell,” – közölte az elnök
A katari fiaskó után Izrael egy olyan döntési spirálba került, amelyben sokkal korlátozottabb befolyása van, mint korábban volt. A történelem számtalanszor bizonyította, hogy mindössze egy taktikai hiba is sokba kerülhet, és úgy tűnik Trump nem véletlenül említette meg a számára ezen hibákban rejlő lehetőségeket, így elképzelhető, hogy meg fogja kérni az árát az alelnöke izraeli tartózkodása idején elkövetett „sértésnek,” is ahogyan azt Vance nevezte.
Mindenesetre, az elnök a vitatott Kneszet-szavazás után többször is megerősítette korábbi álláspontját, mondván „ne aggódjanak Ciszjordánia miatt. Izrael nem fog semmit tenni Ciszjordániával kapcsolatban,” – közölte újságírók előtt a Fehér Házban, amit Vance alelnök, majd az Izraelbe érkező Marco Rubio külügyminiszter is félreérthetetlen módon hangsúlyozott, mondván a vitatott területek annektálására elindított törekvések veszélybe sodorják Trump tervét.
Minden forgatókönyvre felkészülve, az egymásnak kilincset adó amerikai magasrangú tisztviselők szemmel láthatóan nem bíznak semmit a véletlenre, és a következő időszakban a tűzszünet stabilizálására, és az átfogó béketerv következő fázisa végrehajtásának előmozdítására koncentrálva, a gázai folyamatokat teljes mértékben ellenőrzés alatt kívánják tartani.
A színfalak mögött – Washington nyomást gyakorol a felekre a megállapodás második szakaszának végrehajtására, Netanjahu egyelőre a még mindig az övezetben fogvatartott 13 meggyilkolt túsz földi maradványainak maradéktalan visszaadásáig visszafogott tempót diktálna, és nem zárkózik el a háború esetleges újbóli kiterjesztésétől sem, ami szintén nem szerepel Trump tervei között. Ennek megfelelően a Time magazinnak adott interjú során, az béketerv megállapodással szorosan összefüggő annektálással kapcsolatban, az elnök hangsúlyozta – „Izrael elveszítené az Egyesült Államok összes támogatását, ha ez megtörténne.”
Végezetül, felvezetve a jövő hónapban várható fehér házi csúcstalálkozót Mohammed bin Szalmán trónörökössel, az elnök szerint az izraeli-szaúdi normalizáció még az idén létrejöhet, melynek Rijád részéről köztudottan kőbevésett feltétele a palesztin állam létrehozása.
Politika – háború a belső frontokon
A gázai háború intenzítása egyre inkább a végső fázis felé közelítve az izraeli belpolitikai katlan izzásba hozta az egy éven belül választásokra készülő frakciókat.
Netanjahu politikai kampánya elsősorban bírósági korrupciós pereinek törlésére irányul, miközben a gázai terv második szakaszának minél további kitolásával ösztönzi a radikális Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus), és Itamar Ben-Gvir (Ocma Jehudit) kormányban maradását, mindamellett a két szék között ingadozó ultraortodox frakciókkal ezidáig nem sikerült megegyezni a visszatérés érdekében.
Szmotrich népszerűségét, és a parlamenti küszöb átugrására elegendő mandátumok begyűjtését címlapot biztosító bejelentésekkel biztosítaná, mint például az annektálási javaslat körüli diplomáciai botrány, illetve ehhez kapcsolódóan a szaúdi vezetésre tett tegnapi sértő nyilatkozata, amelyet végül igyekezet korrigálni.
Rijádban azonban úgy tűnik nem okoztak meglepetést a pénzügyminiszter szavai. A 12-es csatornának nyilatkozó szaúdi belső forrás megjegyezte – „nem érdekelnek minket Szmotrich, és Ben-Gvir ostobaságai. Nem tekintjük őket normális embereknek, és nem vesszük komolyan szavaikat. Minket a tények érdekelnek, nem a kijelentések. Nem lesz normalizáció olyan időszakban, amikor egy olyan szélsőjobboldali kormány van hatalmon, amely nem ismeri el a palesztin nép jogait az 1967-ben elfoglalt területeken. A jövőben, amikor majd olyan kormány alakul, amely hisz a tartós, és valódi békében, a kétállami megoldásban, és a palesztin nép jogainak elismerésében – akkor lesz normalizáció, és valódi béke a térségben.”
Eközben, az Ocma-vezér a terroristákra kivetendő vitatott halálbüntetés törvénybe iktatásával lobbizik, többek között a frissen hivatalba lépő David Zini, a Sábák belbiztonsági szolgálat főnökénél; de a belső védelmi megbeszéléseken is hasonló felvetésekkel hívja fel a figyelmet, talán számítva arra, hogy megjegyzései rövid időn belül a médiában is megjelennek.
A KAN közszolgálati csatorna tegnap esti riportjában idéz az úgynevezett sárga vonal mentén történő biztonsági intézkedésekről szóló kabinetvitán résztvevő forrást. A megbeszélésen a vezérkari főnök helyettese arra hívta fel a figyelmet, miszerint a katonák azokra a felnőtt gyanúsítottakra lőnek, akik megközelítik a vonalat, de nem vesznek célba „egy gyereket, aki egy szamárral közeledik.”
Ben-Gvir szerint azonban „miért ne lőhetnénk egy gyerekre, aki szamáron ül? – kérdezi, miközben a kormány, és a Kneszet közötti kapcsolatokért felelős miniszter Dudi Amszalem [Likud] felvetette – „kire lőjünk először – a gyerekre vagy a szamárra?”
A salamoni döntést végül Jiszráel Katz [Likud] védelmi miniszter hozta meg, kijelentve, hogy „aki a kerítéshez közeledik, tudnia kell, hogy megsérülhet.”
A Politico tegnapi jelentése szerint Trump és Netanjahu közötti egyre növekvő feszültséget tetézi – az annektálási fiaskón túl, hogy a múlt heti tűzszüneti incidenst követő izraeli megtorlócsapás során több mint 40 gázai vesztette életét.
The post Izzó belpolitika, és diplomáciai fiaskó – Trump begyűjti Netanjahu taktikai hibáit first appeared on Új Kelet Live.