Valamikor a kilencvenes évek elején kaptam egy meghívót a parlamentbe. Egy szükkörű társaságban bemutatták az éppen akkor startoló magyar nemzeti rádiótelefonos vállalkozást. Még Sugár András a majdani vezérigazgató sem volt ott, mivel az első körben Pete József a Magyar Posta egyik vezetője szervezte az induló céget. Nos, hogy mit kerestem ott, elárulom, jómagam a kezdetektől jelen voltam, ott sertepertéltem az alakulásnál. Emlékszem a Vadászteremben halomban álltak az itt látható táskás készülékek. Az atrakció lényege, úgy fél kettő tájban Bod Péter Ákos pénzügyminiszter egy ilyen rádiótelefonon feltárcsázta az amerikai alelnököt és megköszönte, hogy ezt a COCOM listás technologiát megkaphattuk
Ha jól emlékszem néhány hónappal később amikor még a fővárosban is csak kisérleti jelleggel üzemeltek már Sugár András örökös barátom meglepett egy ilyen távolba beszélővel. Az igazat mondom, hogy mihelyst átvettem rögtön telefonálni lett kedvem.Mit tesz a régi beidegződés – felemeltem a kagylót és vártam a szabad vonalra. Csak nem kaptam. Míg végül rájöttem itt ebben a rendszerben már minden fordítva működik. A számok beütése után kell a hívást kezdeményezni. A lényeg, hogy ebben a régióban az enyém volt az első ilyen táskás mobil és nem röstellem e nélkül egy lépést sem tettem. Az évszámot nem tudom, emlékezetem szerint úgy karácsony előtt lehetett amikor megtapasztaltam, hogy itt Miskolcon is használható már. Felmentem a legfelső padlászobába ahonnan ráláttam a Tokai átjátszóállomásra – napok óta próbálkoztam már – s egyszer csak kiderült. Megvan a kapcsolat. Elsőként Andrásnak jelentettem a jó hírt.
Emlékezetem szerint akkoriban egy ilyen herkentyű csaknem negyedmillió forintba került. A Déli hírlap volt az első itt amely árulni kezdte. Az enyém volt bemutató készülék, ha valaki ilyet kért feltelefonáltam és egy ügynök még aznap lehozta ha a vásárló igazolta, a postai befizetést. Gyakran megesett, hogy a cég munkatársa egy azaz 1 darab kütyűvel indult a központból, megállt Gyöngyösön reggelizni, e közben még két vevő befutott ezért visszafordult a telephelyére. Mintha ma lett volna, egy szép derűs reggelen megjelent nálam egy ismeretlen úr és rendelt 20 készüléket. Magamban nagyon megörültem hiszen óriási jutalékkal dolgoztunk. Próbáltam megtudakolni, hogy minek nekik ilyen sok rádiótelefon , de az illető nagyon titkolozott. Annyit elárult ( ETL) a cége megbízásából jött és ukrajnából szenet importálnak. A későbbiekben ez a vállalkozás már csak a hazai lapok bűnügyi rovatában szerepelt . Szinte állandóan.
Nekem máig is megvannak ezek a csaknem nyolc kilós táskás telefonok. Volt egy változat amely be volt épitve a kocsimban és a könyöklőnél csak a kagyló pöffeszkedett. Antennát is szereltek az autó tetejére.
Legközelebb elmondom. Feltárom miért számolták fel ezt a rádiótelefonos rendszert és hogyan klónozták a technikát. Többek között egy idő után sok ilyen telefont megcsapoltak – megvolt rá a technologia, hogy mások számlájára orrba szájba beszélhessennek jogtalanul. Ráadásul egyszerűen le lehetett hallgatni.