Kedves Barátaim, ismerőseim,
Nagyon köszönöm a születésnapi jókívánságokat.
Ez arra is jó, hogy egy alapos lelkiismeret-furdalással terheljem meg ezt a napomat. Jómagam ugyanis nem vagyok annyira szemfüles, hogy valamennyink születési dátumát figyeljem és mindenkit üdvözöljek. Inkább a telefonos köszöntést preferálom. Röstellem, hogy nem használom a közösségi portálok értesítéseit, hogy mikor kell gratulálni.
Jóvátételként most megosztok egy igaz valós történetet. Lehet, hogy sokan megismeritek a két főszereplőt, akik sajnos már nincsenek köztünk.
Ez úgy kezdődött, hogy barátom és munkatársam közeledett a hetvenhez és megkért, intézem el, Őt maga a polgármester köszöntse fel nyilvánosan. Nem mondhattam nemet. Megszerveztem. Fodor Jolika a titkárság vezetője is segített a város első emberét meggyőzni erre az egyszerű gesztusra. Bevallom, akkoriban ez szerintem csak amolyan látványos hiúságnak tűnt. Gondoltam, ha csak ennyi a kívánsága és a főnököt rá vehettem erre, akkor csak teljesül a kívánsága.
Emlékezetem szerint délután három órára beszéltük meg, hogy a polgármester spontán betoppan és mond egy köszöntőt.
Flottul ment a szervezés megvettük az óriás tortát és néhány közeli kollégámmal megosztottam, hogy nagy meglepetés várható. És még torta is lesz.
Barátom – aki cirka olyan 15 esztendővel járt előttem nagyon izgult, annyira hogy folyamatosa a mosdóba szaladgált.
A polgármester virággal és egy nagy Miskolc könyvel óramű pontossággal jelent meg a szerkesztő hátsó tárgyalójában, ahol először kettesben beszéltük meg a forgatókönyvet és átadtam a mondanivalóját. Szóval profi munka volt.
Az emeletes torta mágnesként vonzotta be a kollégákat a tárgyalónak nevezett üvegkalitkába.
Az általam fogalmazott köszöntő minden mondata ütős volt. A hetven éves barátom, aki máig is hiányzik frappánsan viselte a ceremóniát.
Annyira élethűen játszotta el a szerepét, hogy bár elhittük, de közben mindannyiinkat megnevetetett
Kedves Polgármester, nem hittem volna, hogy számon tartod a születésnapomat. Sosem mertem remélni, hogy eszedbe jutok és megtisztelsz a látogatásoddal.Elérzékenyülve, könnyes szemmel hálálkodott.
Végül a spontán ceremónia jól sült el egy szelet sem maradt a tortából a későn jövőknek.
Jut eszembe engem már eltiltottak a cukrászati remekművektől és még a polgármester sem köszöntött fel. Ha élne, a barátom most biztosan viszonozná a magas szintű, a rajtaütésszerű születésnapi jó kívánságot.