Avi/ujkelet.live
A háború 808. napja: Jonatan Urichot, Binjámin Netanjahu miniszterelnök vezető tanácsadóját és Eli Feldsteint, Netanjahu volt katonai szóvivőjét azzal vádolják, hogy egy Katar-párti lobbicégnek dolgoztak, kapcsolatban álltak egy külföldi ügynökkel, és egy sor korrupciós bűncselekményt követtek el lobbistákat és üzletembereket érintve, miközben a miniszterelnök alkalmazásában álltak.
Az Ynet hírportál által augusztusban megszerzett WhatsApp-üzenetek felfedték, hogy Iszrael Einhorn, Netanjahu korábbi kampánytanácsadója Katar-párti üzeneteket fogalmazott meg, és WhatsAppon keresztül küldte el Feldsteinnek. Feldstein ezután továbbította az üzeneteket Urichnak, aki újságíróknak terjesztette azokat, hogy javítsák Doha megítélését Izraelben.
Vasárnap az i24 arról számolt be, hogy a gyanúsítottak közötti további levelezésből kiderült, hogy „magas rangú biztonsági tisztviselőknek” és „magas rangú amerikai tisztviselőknek” tulajdonított kitalált információkat osztottak meg, amelyek felnagyították Katar szerepét a Hamász terrorszervezettel folytatott tárgyalásokban, miközben megpróbálták félreállítani Egyiptomot, a gázai háborúban a tűzszüneti tárgyalások másik közvetítőjét.
A csatorna arról is beszámolt, hogy a gyanúsítottak az üzeneteik alapján együttműködtek a Netanjahu-párti 14-es csatorna egyik riporterével, hogy „finomítsák” a sztorija szövegét.
Már 2024 áprilisában közvetlen kapcsolatfelvétel kezdődött Feldstein és Einhorn között, a két személyt összekötő személy Urich volt. A kontextus nagyon világos volt, a tettek világosak voltak – és a cél is.
A kapcsolat április 20-án kezdődik, és már másnap Feldstein elküldte Einhornnak Szuleiman Maszwade, a KAN közszolgálati műsorszolgáltató riporterének cikkét: „Izrael aggódik a Hamász vezetésének várható áthelyezése miatt Katarból Törökországba. Magas rangú izraeli tisztviselők: ‘Nincs más ország, amely képes lenne megállapodást kötni, csak Katar’”.
Ugyanezen a napon üzenetet küldött egy Maarivban megjelent cikkről, mely egy interjú Alon Eviatar tartalékos alezredessel, aki az arab ügyek kommentátora és a palesztin színtér szakértője. A címe: „Hiányozni fog még Katar közvetítőként? A törökök rosszabbak, ők a Hamász nagytestvére.” Közvetlenül ezután Feldstein ezt küldte: „Révbe értünk.”
2024 áprilisának vége felé – amikor Izrael a Hamász válaszára várt a tűzszünettel egybekötött túszalku-javaskatra – interjú jelent meg a Haaretz újságban és a KAN-on a katari miniszterelnök tanácsadójával. A Likud képviselője, Boaz Biszmuth támadta a médiát: „Egyszerűen botrány, hogy vannak emberek az izraeli médiában, akik Katar miniszterelnökének tanácsadóját meginterjúvolják – egy ellenséges országét, amely finanszírozza a Hamászt és nyíltan támogatja a terrorizmust, és úgy állítanak be minket, mintha egy megállapodás ellen lennénk.”
„Képzeljük el, hogy a második világháborúban a brit média interjút készített volna mondjuk a nácikkal együttműködő Horvátország szóvivőjével, aki rágalmazná Nagy-Britanniát, amely a náci Németország ellen harcolt. Az erő és az egység közvetítése helyett – ennek mindig így kellene lennie, de ezekben a komplex napokban még magától értetődőbbnek kellene lennie” – tette hozzá Biszmuth. Feldstein elküldte a bejegyzést Einhornak, aki így válaszolt: „Nincs menekvés.” Mindeközben Bismuth nem tudta, hogy a botrány a miniszterelnök és pártelnöke hivatalának mélyéről származik.
Április 30-án a 12-es csatornán megjelent egy cikk, amely a katariakat kettős játékot űzőként emlegette. Feldstein ezt bosszúként értelmezte a katari tanácsadó versenytársaknak adott interjújáért. Feldstein a következőt javasolta Einhornnak: „Számunkra ennek két oldala van. Egyrészt ez nem is olyan rossz. Miért? Mert ha reagálnak rád, és újra meg újra rólad beszélnek, akkor valószínűleg releváns és fontos vagy. És ez jó. Mert a legújabb megállapodás olyan, mintha Egyiptomtól származna, és mi nem vagyunk az asztalon. De a cikk mindenkinek emlékeztető arra, hogy itt vagyunk.”
Feldstein verziója, mint köztudott, az, hogy a saját belátása szerint cselekedett, hogy elősegítse a Miniszterelnöki Hivatal üzeneteinek terjesztését. De a „nem vagyunk az asztalon” és az „Itt vagyunk” kijelentések azt bizonyítják, hogy Katarral tárgyal.
Vissza Feldstein levelezéséhez. Einhornnak azt írta, hogy „másrészt lehetséges ezt óvatosan kezelni és reagálni rá, de ez összetett lesz”. Feldstein azt javasolta, hogy küldjék Cvika Kleint a 12-es csatornához, vagy alternatívaként „gondoskodni arról, hogy Cvika írjon egy kommentár rovatot az Israel Hayomba”. Einhorn így válaszolt: „Király.”
2024 május elején a páros WhatsApp-beszélgetést folytatott. A végén Feldstein elkészített egy tájékoztatót: „Izrael azt követeli, hogy Egyiptom tegyen többet, és nyomást gyakoroljon a Hamászra a megállapodás elérése érdekében. Miután évekig hagyta, hogy a Hamász felfegyverkezzen, most kárpótolnia kell Izraelt.” Feldstein többek között ezt írta: „Katar üzenete Izraelnek: Ne feledkezzetek meg rólunk és a tárgyalásokban betöltött szerepünkről, valamint Izrael követelése: Sokkal erősebben is nyomást tudtok gyakorolni. Cselekedjetek, mert erős befolyással bírtok a Hamász felett.” Közvetlenül ezután hozzátette: „Egy magas rangú biztonsági tisztviselő, aki ismeri a részleteket.”
Einhorn küldött neki egy átdolgozott változatot, amely sokkal szélsőségesebb módon támadja Egyiptomot: „Meg kell magyarázni, hogy a Hamász felfegyverezte magát, és továbbra is a rafahi alagutakon keresztül fegyverzi fel magát, nem pedig a humanitárius szükségletekre fordított katari pénzzel. A titkosrendőrség a csempészet 20%-át kapja, és magas rangú egyiptomi katonai tisztviselők gazdagodtak meg a Hamásznak csempészett fegyverekből.” Feldstein hozzátette a befejezést: „Egy magas rangú biztonsági tisztviselő, aki részt vett a tárgyalásokban.” De Einhorn folytatta: „Egy üzenet, amelyet ma Izraelnek közvetítenek Blinken látogatásán: Katar Amerika partnere, és vezető szerepet kell vállalnia a megoldásban a háború után.”
Néhány nappal később Feldstein megpróbált egy erősen Katar-párti üzenetet elpasszolni Sirit Avitan Cohennek, az Israel Hayom riporének. Cohen elutasította az ajánlatot, de a szöveg már meg volt írva. Így Feldstein elküldte az üzenetet Einhornnak, hozzátéve: „Ha úgy érzed, el akarsz adni valamit egy lusta riporternek, csak ejtsd az Israel Hayomot.”
Május 8-án Einhorn egy Katar-párti üzenetet fogalmazott meg, melynek címe: „Magas rangú amerikai tisztviselők izraeli tisztviselőknek”. Az üzenet így hangzik: „A katariak az elmúlt napokban nagy erőfeszítéseket tettek, és nyomást gyakoroltak a Hamászra, hogy visszahozzák őket a megállapodáshoz. A katariak meg tudják csinálni. Az izraeli politikusok katariak elleni támadásai ártanak ennek a tárgyalási erőfeszítésnek.” Feldstein küldött neki egy izraeli cikket ezzel az üzenettel, hozzátéve: „Megkaptad.” Másnap Feldstein még egyet küldött. Einhorn így válaszolt: „Zseniál.”
Május 17-én Einhorn ismét Katar-párti üzenetet fogalmazott meg magas rangú amerikai tisztviselők nevében. „Az amerikaiak arra kérték Katart, hogy vezesse a Gázai övezetet a háború után. Az amerikaiak azt mondták: ‘Katar a stratégiai partnerünk. Az izraeli minisztereknek abba kell hagyniuk Katar támadását, és össze kell fogniuk a Közel-Kelet biztonsága érdekében.’”
Ezt a tájékoztatást továbbították a 14-es csatorna katonai tudósítójának, Noam Amirnak, aki elküldte Feldsteinnek a szövegét, és megkérte: „Pontosítsd.” Feldstein tájékoztatta Einhornt, hozzátéve: ,,Gyorsan csináld meg! A 14-esen jelenik meg.” A lelkes Feldstein hozzátette: „Ma este!!!!”. Einhorn saját anyagával egészítette ki a Noam Amir nevében megjelent szöveget. A küldetést siker koronázta. A szöveget Noam Amir szóról szóra leadta.
Május 22-én Feldstein megbízásokat kapott a Katar mellett lobbizó amerikai Jay Footliktól és Gil Birger izraeli üzletembertől. „Jó reggelt. Próbáljuk meg nyomatni. Sok cikkre lenne szükségünk arról, hogy mennyire egyértelmű volt, hogy az egyiptomiak megbízhatatlan közvetítők voltak, akik saját gazdasági érdekeik miatt teljesen elfogultak a Hamász iránt. Nemcsak hogy nincs befolyása, de a kapzsiság is bajba sodorta őket. Játszottak Izraellel, játszottak az Egyesült Államokkal és Katarral. Csak Katart, egy megbízható és becsületes közvetítőt, aki mindig teljesíti ígéretét, szabadna bevonni stabilizáló tényezőnek a háború után.” Feldstein tájékoztatta Einhornt.
Május 24. Einhorn ezt írta Feldsteinnek: „Van valaminl mára?” Feldstein válaszul: „Mindenki a holttestek kimentésével van elfoglalva. Nincs mit felvetnünk a közbeszédbe. Ha van valami ötleted, szívesen beszélek róla.” Einhorn: „Gondolkodom. Talán nagyobb nyomást gyakorolhatnánk az egyiptomiakra.” Feldstein így válaszolt: „Újra felvetem a cikket Szulinak [Szuleiman Maszwade]. Az egyiptomi pénzről és a Nukba Egyiptomba irányuló csempészetéről. De ez nem a mai nap témája.”
Két perc telt el, és Einhornak máris volt egy ötlete: „A tegnapi zárt ajtók mögött tartott tárgyalásokon magas rangú amerikai tisztviselők közölték izraeli kollégáikkal, hogy megértik, hogy Egyiptomban, és különösen az egyiptomi hírszerzésben már nem lehet megbízni. Nagy csalódást okoztak nekünk. Az egyiptomiakat csak a Hamásznak történő csempészetből származó gazdasági haszon érdekli. Mostantól csak Katar fogja vezetni a tárgyalásokat. Miután bebizonyította rátermettségét.” Einhorn megkérdezte Feldsteintől, mit gondol: „Valami ilyesmit?”
Feldstein közölte, hogy ezt a sztorit már két nappal korábban elpasszolták a KAN-nak. Einhorn azt válaszolta, hogy az előző cikk egy kicsit más volt. „Nem az amerikaiaktól. Nem.” Feldstein: „Nem hazudok neked. Elpasszolhatom Nir Dvorinak [12-es csatorna], és ő lehozza anélkül, hogy észrevenné, hogy a KAN-on már lejött.” Einhorn: „Kiváló. Akkor menjen.”
Feldstein és Einhorn stilizálták az anyagot, hozzátéve, hogy Katar ,,bizonyította magát az előző túszalkunál, és az Egyesült Államok igazi partnereként bizonyította magát”, ezt követően az üzenetet továbbították Nir Dvorinak, aki szóról szóra közölte azt.
Május 29-én Einhorn ezt írta Feldsteinnek: „Csendben voltunk. Holnap robbantanunk kell.” Feldstein így válaszolt: „Itt vagyok. Nem megyek el. Mi a következő lépés?”
Einhorn: „Jelenleg az a főcím, hogy az Izraeli Védelmi Erők megszerezte az irányítást a Philadelphi felett. Folytassuk az üzenetet. Magas rangú amerikai tisztviselők zártkörű megbeszéléseken kifejezték támogatásukat a Philadelphi-folyosó lezárása mellett. Az egyiptomi titkosrendőrség túl sok pénzt keresett a csempészettel, és a rendszer szerves részévé vált.”
Einhorn: „Mit gondolsz?” Feldstein: „Nem nagy durranás. Finoman szólva.” Einhorn: „Mit javasolsz?” Feldstein: „Ez egy másodlagos üzenet tőlünk, az egyiptomi korrupcióról. Nem fő üzenet. Nem kell minden alkalommal erőltetnünk egy üzenetet csak azért, mert képesek vagyunk rá, erőltessük, még akkor is, ha nincs semmi… Kezdetnek lehet semmit gyártani a semmiből, de ez nem az.” Einhorn: „Ez egy fontos üzenet a páciensek említése nélkül. Egyszerűen negatív.” Feldstein válaszul kétségét fejezte ki a hasznosságát illetően: „Sok mindent megtettünk már. Többet is lehetne tenni, de ez nem visz előre minket.” Einhorn: „Ez jó nekünk. Tetszik nekik.”
Eltelt néhány nap, Einhorn és Feldstein új magyarázattal álltak elő Katar Hamász iránti csalódására. Einhorn fogalmazta meg a Hamászra nehezedő csalódottságot és nyomást. Feldstein a hitelesség növelése érdekében háttérinformációkat is fűzött hozzá: „A tegnap Dohában a katari miniszterelnök, az egyiptomi hírszerzési főnök és a Hamász tisztviselői között tartott találkozón.” Feldstein megkérdezte, hogy Einhorn elégedett-e. Einhorn így válaszolt: „Jó.”
De Feldstein már nagyon belejött, és a képzelt beszélgetés részeként az egyiptomiakat is kritizálta: „A katariak a beszélgetésen kritizálták az egyiptomiakat is.” Erről Nir Dvori katonai tudósító számolt be a 12-es csatorna főműsorában.
Feldstein így válaszolt: „Így kell ezt.” A páros elégedetten írt egymásnak: „Hatalmas”; „Ez hatalmas.” Végül Feldstein úgy döntött: „Ez egy gránát”, de Einhorn fokozta: „Ballisztikus”.
Hogyan lehetne összefoglalni ezt a trollkodást? Úgy tűnik, Einhorn maga válaszolt erre 2024. június 21-én, amikor Feldsteinnek írt üzenetében megjegseztez: „Valóságot teremtünk.”
Reakció: Naftali Bennett volt miniszterelnök és védelmi miniszter hétfőn éles hangvételű nyilatkozatot adott ki az i24 riportjára válaszul, az ügyet „Izrael történetének legsúlyosabb árulásának” nevezte, és Netanjahu azonnali lemondását követelte.
„Netanjahu irodája elárulta Izrael államot és az izraeli hadsereg katonáit háború idején, és Katar nevében járt el anyagi haszonszerzés céljából, Netanjahu pedig ezt eltussolja” – mondta. „Ezek kemény szavak, és teljes mértékben mögöttük állok.”
Bennett azt állította, hogy Netanjahu három legközelebbi tanácsadója gyakorlatilag Katar és a Hamász fizetett ügynökeiként tevékenykedett a háború alatt, egy olyan időszakban, amikor izraeli katonák harcoltak és estek el a Hamász támadásaiban. Azt állította, hogy ez a befolyás hozzájárult ahhoz, hogy a kormány nem érte el a konfliktusban kitűzött célját: a Hamász megsemmisítését.
A volt miniszterelnök négy, szerinte vitathatatlan pontot vázolt fel: a tanácsadók Katartól fizetést kaptak, miközben szigorúan titkos információkhoz való hozzáféréssel járó pozíciókat töltöttek be; Katar szorosan együttműködik a Hamásszal; a tanácsadók szerepüket Katar érdekeinek előmozdítására használták fel; és Katar célja a Hamász fennmaradása, ellentétben Izrael célkitűzésével.
Bennett olyan cselekedeteket is megemlített, amelyek szerinte aláásták a Hamász ellenzőjét, Egyiptomot, miközben Katart részesítették előnyben, amely a csoportot támogatja, és ezt „teljesen ellentétesnek nevezte biztonsági érdekeinkkel”.
A jogi aspektus helyett az ügy etikai és biztonsági vonatkozásait hangsúlyozva Bennett megjegyezte: „Katar Izrael keserű ellensége… Katar titkos segítése katonáink elárulása. Ha felfedezném, hogy az egyik tanácsadóm egy ellenséges államtól kap fizetést, azonnal elbocsátanám, és utasítanám a Sabak vezetőjét, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel vizsgálja ki.”
Végül egyenesen követelte Netanjahu lemondását: „Tudta valós időben, hogy tanácsadói katari ügynökök? Nem vette ezt észre? Mindkét lehetőség a lehető legkomolyabb, és azonnali lemondását követeli. Az általam vezetett kormány első napján létrehozunk egy állami vizsgálóbizottságot, amely a háború idején egy ellenséges államnak nyújtott segítséget is kivizsgálja. Csak így tudjuk helyreállítani Izrael népének bizalmát és az állam biztonságát.”
Jair Lapid ellenzéki vezető egyetértett Bennett megjegyzéseivel, kijelentve: „Naftali Bennett kijelentése pontos. A Katargate-ügy valóban az állam történetének legsúlyosabb hazaárulási ügye.”
The post „Valóságot teremtünk”: Így jutottak el a katari üzenetek az izraeli közvéleményhez first appeared on Új Kelet Live.