ujkeletlive
Katargate
Több mint két évvel a Szimchát Tóra-i támadások, és az októberi gázai túsz és tűzszüneti megállapodás ellenére több fronton zajló, egyelőre be nem fejezett háborúk árnyékában a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadóit érintő Katargate botrány kapcsán a héber médiában újabb megdöbbentő részletek kerültek nyilvánosságra.
Jonatan Urichot – Binjámin Netanjahu miniszterelnök vezető tanácsadóját, illetve Eli Feldsteint – Netanjahu volt katonai szóvivője a vádak alapján dohai közvetítőkön keresztül több kaptak juttatásokat különböző szolgáltatásokért, többek között információk átadásáért, illetve pozitív propagandáért cserében.
Vasárnap az i24 arról számolt be, hogy a gyanúsítottak közötti levelezésből kiderült, miszerint „magas rangú biztonsági tisztviselőknek” és „magas rangú amerikai tisztviselőknek” tulajdonított kitalált információkat osztottak meg, amelyek felnagyították Katar szerepét a Hamász terrorszervezettel folytatott tárgyalások során, miközben megpróbálták lejáratni a másik közvetítő országot – Egyiptomot. A 12-es csatorna tegnap esti riportja pedig nyomon követi a katari üzenetek útját az izraeli közvéleményhez, melyeknek egy részét Urichnak is továbbították.
Ezt követően a Kan közszolgálati csatorna esti műsorában a Miniszterelnöki Hivatalból kiszivárogtatott minősített dokumentumok ügyének központi alakja, maga Feldstein nyilatkozott, megerősítve, hogy a miniszterelnök hivatala a kommunikációs kárenyhítés, és a Netanjahuról való figyelem elterelése mellett érzékeny biztonsági nyomozásokra is igyekezett nyomást gyakorolni.
Az interjú legsúlyosabb része, amikor Feldstein nyilvánosan először erősítette meg, hogy Netanjahu volt kabinetfőnöke, és bizalmasa Tzahi Braverman – jelenleg londoni nagykövet „éjszaka riasztott a Kirjába [tel-avivi védelmi bázis], és a parkoló mínusz négyes szintjén közölte velem, hogy a Mahabnál (információbiztonsági osztály) nyomozás zajlik. Bemutatott nekem egy listát öt-hat ember nevével, és megkérdezte, ismerek-e közülük valakit. Azt mondtam neki: nem; mire Braverman azt válaszolta, hogy nyomozás folyik, és azt vizsgálják, hogy ‘én érintett vagyok-e benne, illetve hogy mi érintettek vagyunk-e’, majd hozzátette: ‘le tudom állítani.’”
Feldstein elmondása szerint még azon az éjszakán továbbadta az információt a miniszterelnök tanácsadójával – Urichnak, akit „főnökömnek” nevezett.
„Ahogy mindenről, erről is beszámoltam neki. Elmondtam, hogy a kabinetfőnök azt mondta, hogy a Mahab nyomozást folytat. Tzahi tudta, hogy a hadseregen belül egészen a Miniszterelnöki Hivatalig elérő nyomozás zajlik, ennek ellenére úgy döntött, hogy az éjszaka közepén a Kirja parkolójában találkozik velem.”
Továbbá, nyilatkozott az október hetedikei Hamász mészárlások felelősségének hárításáról, mondván, hogy néhány nappal a háború kitörése után szóvivőből gyakorlatilag Netanjahu tanácsadójává vált. Első feladata volt az október 7-i katasztrófa miatti miniszterelnököt terhelő felelősség eltüntetése a médiában.
„Azt kérdezte tőlem: ‘miről beszélnek a hírekben? Még mindig a felelősségről beszélnek? Azt akarta, hogy találjak ki valamit, amit mondani lehetne, ami lecsillapítja a médiavihart arról a kérdésről, hogy a miniszterelnök vállal-e felelősséget vagy sem. Ez volt az első és egyetlen feladat, amit tőle kaptam,” – emlékszik vissza Feldstein megbízatására, utalva arra, hogy a háború kitörésével egyidejűleg a felelősség kérdése, és annak elhárítása a Miniszterelnöki Hivatal központi témája volt, majd hozzátette miszerint Netanjahu újra és újra azt kérdezte tanácsadóitól, mit lehet tenni annak érdekében, hogy „levegyék róla a felelősségi diskurzust.” Feldstein elmondása szerint Netanjahut akkoriban „rémültnek” látta, majd felidézte egy megfogalmazás-javaslatát miszerint „Izrael kormánya felelős,” de „a miniszterelnökhöz legközelebb állók azt mondták nekem: ez nem fog átmenni.”
Elmondása szerint közülték vele, hogy vegye ki a ‘felelősség’ szót a lexikonból, és anélkül fogalmazzon meg valamit, de amikor a tegnapi interjú során megkérdezték tőle, hogy Netanjahunak le kellett volna-e mondania az október 7-i katasztrófa után, Feldstein igenlő választ adott.
A Feldsteint érintő ügy középpontjában egy, a Bild német napilapnak kiszivárogtatott Szinwár-dokumentum áll, melynek célja a gyanú szerint Netanjahu narratívájának alátámasztása volt a túszmegállapodás ellenében. Feldstein az interjúban megerősítette, hogy a Bild-kiszivárogtatás „a főnök szolgálata” érdekében történt, elmondása szerint a publikáció után WhatsApp-üzenetet kapott Urichtól, azzal a szöveggel, hogy „a főnök elégedett.”
Ezt követően szóba került a biztonsági átvilágítás, és a kifizetések kérdése is. Feldstein elismerte, hogy megbukott a biztonsági átvilágításon, ettől függetlenül mégis dolgozhatott a hivatalban minősítés nélkül. Véleménye szerint az átvilágításon azért nem ment át, mert „elszívott egy jointot,” ezért felajánlották neki, hogy „független vállalkozóként” folytassa a munkát, azaz „világos volt, hogy találni kell valakit kívülről, aki fizet nekem, hogy tovább tudjak dolgozni Netanjahunak.”
Továbbá megerősítette Iszrael Einhorn – Netanjahu korábbi kampánytanácsadójának kérését, miszerint állítson ki számlát Gil Birger üzletember nevére, akit elmondása szerint nem ismert, és arról sem tudott, hogy Birger a katari érdekekben ügyködő amerikai lobbista Jay Footlik megbízottja volt.
„Nem tudtam, hogy katari pénzt kapok. Hülye és naiv voltam,” – közölte.
A Gázába hurcolt túszokat illetően, felidézett egy jelenetet, amikor nyilvánosságra hoztak egy videót a Hamász fogságában lévő Mia Schemről.
„Ott állok Netanjahu mellett, amikor megmutatják neki. Elhajítja a telefont. Nem akarja nézni. Borzalmas érzés volt,” – ugyanakkor arra a kérdésre, hogy szerinte mit gondolt Netanjahu valójában a túszokról, azt mondta – „az a vágya, hogy megsemmisítse a Hamászt, és megnyerje a háborút, nagyobb és erősebb mindennél,” – majd a koalíción belüli erőviszonyokra utalva kijelentette, hogy Netanjahu „lenézi” Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminisztert, és Itamar Ben-Gvir (Ocma Jehudit) nemzetbiztonsági minisztert: „azt gondolja, hülyeségeket beszélnek, és csak azért gerjesztenek párhuzamos vitákat, hogy úgy érezzék, részesei valaminek.”
A miniszterelnök az úgynevezett Katargate botrány kipattanása, majd tovább dagadása során egymásnak ellentmondóan nyilatkozott. Először „szenvedélyes cionistának” nevezte Feldsteint, aki nem tehetett semmit az állambiztonság ellen, majd akkori szóvivője – Omer Dosztri tagadta, hogy Feldstein Netanjahunak dolgozott volna, a tegnap esti interjút követően pedig Netanjahu hivatala közölte, miszerint – „mindez hamis és újrahasznosított állítások hosszú sora, amelyek egyértelmű magán érdekekkel rendelkező személy vallomásán alapulnak, aki rendszerszintű rágalmazással próbálja magáról elterelni a felelősséget, a miniszterelnököt és környezetét befeketítve. A miniszterelnök soha nem adott utasítást minősített információ kiszivárogtatására Feldsteinnek – sem közvetlenül, sem közvetve. Nem hagyta jóvá a cenzúra megkerülését, nem ismert, és nem működtetett külső bérfizetési mechanizmust, és nem vett részt semmilyen jogellenes cselekményben. A miniszterelnöknek tulajdonított, Feldsteinnel folytatott beszélgetések teljes mértékben kitaláltak. A miniszterelnök visszautasít minden olyan kísérletet, amely idegen indítékokat, jogtalan megfontolásokat vagy törvénytelen cselekményeket próbál neki tulajdonítani. Jonatán Urich kapcsán: a bíróság már kimondta, hogy a ‘Katarfake’ alaptalan koholmány, amely nem tartalmaz bűncselekményt, és kiderült, hogy kitalált, személyes és politikai lejáratás céljából. Hónapok óta az ügyészségi, és Sábák részéről folytatott üldözés után nem meglepő, hogy Feldstein hajlandó mindent elmondani, amit a baloldal hallani akar, beleértve a miniszterelnök elleni hamis vádakat is.”
Az interjú során felmerülő személyek mindegyike sietett cáfolni az elhangzottakat, úgy mint Braverman, aki Feldsteint hazugnak nevezte, emellett Szrulik Einhorn, és Jay Footlik ügyvédei is közleményben hárították a felelősséget Feldsteinre, akinek főnöke – Urich szerint az ügyben gyanúsított áldozat, akit megtörtek miután darabokra törték, és tönkretették az életét; saját magát illetően pedig közölte, hogy az ügyhöz semmi köze sincs.
Felelősség, és vizsgálóbizottság
A széleskörű társadalmi, és ügyészi illetve jogi tiltakozás ellenére, Binjámin Netanjahu miniszterelnök eltökélt a Szimchát Tóra-i támadások felelőseinek feltárására irányuló állami vizsgálóbizottság helyett, egy politikai bizottság felállítása végett, melynek tagjait jobbára saját maga fogja kinevezni. Első lépésként a miniszterelnök kérésére, Ariel Kalner [Likud] képviselő által beterjesztett törvényjavaslatot az illetékes miniszteri bizottságban megszavazták, a plénum elé előzetes olvasatra ma kerül.
A héber médiában megjelent riportok kormányzati forrásra hivatkozva Netanjahut idézik, aki tegnap délután a miniszteri bizottság ülésén kijelentette, hogy az október 7-i felelősök feltárására visszamenőleg az Oslói, és a [gázai] kivonuláson át, egészen a jogi reform ellen tüntetőket, illetve a tartalékos szolgálatot megtagadókat kell vizsgálni, kikerülve saját kormánya érintettségét.
Összességében – Kalner törvényjavaslata szerint a vizsgálóbizottság tagjait a Kneszet plénuma választaná meg legalább 80 képviselő szavazatával, azaz az ellenzék támogatására is szükség lenne. Mivel azonban az ellenzék valószínűleg ellenzi majd a javaslatot, a koalíció és az ellenzék egyenlő számú bizottsági tagot jelölhetne, és amennyiben teljes mértékben bojkottálják a törvény megszavazását, akkor a bizottság összes tagjának kinevezése visszakerül Netanjahu frakciójához, történetesen a Kneszet elnöke Amir Ohanához.
Döntését Netanjahu egy később közzétett felvételen azzal indokolta, hogy a Szimchát Tóra-i események kivizsgálására hasonló horderejű politikai testületet kell létrehozni, mint amit „az Egyesült Államokban hoztak létre a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Akkor senki sem panaszkodott politikai elfogultságra, és hozzá kell tennem, hogy a következtetései éppen ezért széles körű legitimitást élveztek. Pontosan ezt tesszük most mi is,” – közölte eldöntött tényként a miniszterelnök az általa preferált bizottság felállítását, sőt azt is hozzátette, hogy akár létrehozhatott volna egy kormányzati felülvizsgálati bizottságot, melynek összetételét teljes egészében koalíciója határozza meg.
„De úgy gondoltam, hogy egy ilyen bizottság csak a közvélemény egy részének bizalmát élvezné. Ugyanígy, egy olyan vizsgálóbizottság, melynek összetételét kizárólag Jichák Amit bíró határozná meg, – ahogyan azt az ellenzék javasolja, csak a társadalom egy szűk rétegének bizalmát nyerné el,” — folytatta Netanjahu, kerülve a Legfelsőbb Bíróság elnökének cím szerinti említését, és azt is, hogy hasonló esetben az állami vizsgálóbizottság felállítása évek óta törvényben rögzített kötelessége a kormánynak.
Végezetül, hozzátéve – „az ellenzéknek azt mondom – hozzanak bármilyen szakértőt, tegyenek fel bármilyen kérdést, vizsgáljanak ki bárkit, engem is beleértve. Minden kérdést meg fognak vizsgálni, kivétel nélkül. A politikait, a biztonságit, a hírszerzésit, a jogit — mindent.”
Az ellenzék elutasítása mellett, a törvényt Netanjahu saját kormányán belül Zeev Elkin miniszter sem támogatja, mondván, hogy az ellenzék teljes bojkottja esetén beiktatott záradék, ami a Kneszet elnökére ruházza át a bizottság kinevezését semmiben sem különbözne egy kormányzati vizsgálóbizottság létrehozásától.
The post Katargate – Eli Feldstein a katari juttatásokról, figyelem elterelésről, és az elbukott biztonsági átvilágításról first appeared on Új Kelet Live.