ujkeletlive
Feldstein a Miniszterelnöki Hivatalról, és tanácsadóiról: „egyoldalú barátság” volt
A Kan közszolgálati csatorna tegnap este vetített le az Eli Feldsteinnel készült interjú-sorozat utolsó, harmadik részét, amely során Binjámin Netanjahu miniszterelnök tanácsadói közül a Katargate kapcsán eddig egyedüli vádlott Feldstein megemlítette a Miniszterelnöki Hivatalban betárazott dossziét, amellyel hallgatásra bírták Joáv Gallant volt védelmi minisztert, illetve felfedte azt is, hogy látván hajlandóságát a teljes felelősségvállalásra vonatkozóan, végül Netanjahu könnyedén feláldozta őt.
A miniszterelnök volt katonai tanácsadója, akit titkos dokumentumok kiszivárogtatásával, illetve a Katargate kapcsán azzal gyanúsítanak, hogy közvetítőkön keresztül kapott dohai juttatásokat különböző szolgáltatásokért, többek között információk átadásáért, illetve az Öböl-államot bemutató pozitív propagandáért cserébe, a tévében sugárzott interjú első két részében egyrészt azt állította, hogy főnökével – Jonatán Urich-al [a miniszterelnök tanácsadója] folytatott hármas konferenciahíváson Netanjahu megköszönte neki a Bild-cikket, majd közösen készültek fel egy „testreszabott” kérdésre adott válasszal, melynek célja a közvélemény súlykolása, miszerint „a hadsereg információkat titkol el a politikai vezetés elől.”
Másrészt, a beszélgetés első részében Feldstein felfedte éjszakai sürgős találkozóját a tel-avivi Kirja védelmi bázis parkolójában Netanjahu kabinetfőnökével Tzachi Bravermannal, aki tudomására hozta, hogy magasszintű nyomozás zajlik, és „azt vizsgálják, hogy ‘én érintett vagyok-e benne, illetve hogy mi érintettek vagyunk-e’, majd hozzátette: ‘le tudom állítani.’ Feldstein elmondása szerint még azon az éjszakán továbbadta az információt a miniszterelnök tanácsadójának – Urich-nak, akit „főnökömnek” nevezett.
Az interjú tegnap közölt utolsó fejezetében, Feldstein tulajdonképpen arra utal, hogy a nyilvánossághoz való fordulása azt követően történt, amikor rájött, hogy egyszemélyben tőle várják el, hogy elvigye a balhét, miközben a miniszterelnök és a többi érintett személy elhatárolódtak tőle.
Bizonyítékként a miniszterelnöknek végzett munkájára vonatkozóan, olyan – néhány órával letartóztatása előtti üzenetváltásokat mutatott be, amelyek ellentmondanak a Likud, és Netanjahu tagadásának a vádlott Feldstein foglalkoztatásával kapcsolatban. Többek között, a 2024. október 26-i letartóztatása előtti üzenetváltás Urich-al, miután Izrael támadást hajtott végre Irán ellen, amikor Feldstein útmutatást kér tőle a sajtó tájékoztatásához, mondván: „nincsenek üzeneteim, amivel harcolhatnék. Ez nem fest jól.”
Összességében, az üzenetváltások egyértelmű munkamegosztásra utalnak, legalábbis az újságírók tájékoztatására vonatkozóan Netanjahu, és katonai szóvivője – Feldstein között. „Miniszterelnök” címszó alatt olyan újságírók és elemzők nevei szerepeltek, akiket Feldsteinnek kellett tájékoztatnia, és ami egyértelműen ellentmond a Likud azon állításának, miszerint Feldstein soha nem volt a Miniszterelnöki Hivatal része, eléggé egyértelműen rávilágítva szerepére érzékeny biztonsági események kezelését illetően.
Feldstein továbbá, egy olyan felvételt is megemlített, ami bizonyítja Netanjahu volt védelmi minisztere erőszakos megnyilvánulását biztonsági őrökkel.
„Van dokumentáció arról, hogy a védelmi miniszter [Gallant] erőszakosan viselkedik biztonsági őrökkel szemben, amikor a háború elején megtagadták tőle a belépést a Miniszterelnöki Hivatalba,” – állítja Feldstein, de azt nem részletezte, hogy a miniszterelnök tudtával gyűjtöttek-e bizonyítékokat a volt védelmi miniszter ellen.
„Úgy vélem, Gallant tudta, hogy anyagokat gyűjtenek róla. Megértette, hogy felvétel készült az említett esetről, és más eseményekről is,” – tette hozzá, arra utalva, miszerint Gallant annak ellenére, hogy már nem része a kormánynak, és a védelmi minisztériumnak, a terhelő felvételek miatt mégsem fogja „kinyitni a száját.”
Végezetül, Feldstein felidézte a nyomozás kezdetét is, amikor úgy döntött, hogy kizárólagos felelősséget vállal, azzal a céllal, hogy „megvédje” a Miniszterelnöki Hivatal munkatársait. Abban reménykedett, hogy a miniszterelnök környezetéből egy „bátor” személy kiáll majd mellette, és igazolja a munkaviszonyt, ám tíz nap elteltével rájött, hogy amit tett az „egyoldalú barátság” volt.
Elmondása szerint közölte félelmeit a nyomozókkal, hogy szembeszálljon az ország legerősebb embereivel, és állítása szerint attól tartott, hogy őt és családját fizikailag is bántalmazhatják. Nyomásgyakorlásról és fenyegetésekről számolt be, amikor arra akarták rávenni, hogy olyan jogi képviselőt válasszon, aki nem volt jelen a Netanjahu elleni tüntetéseken. Akkor vált világossá számára, hogy „mindenki hajlandó feláldozni őt,” amikor ügyvédje bemutatta neki, miként határolódik el tőle a miniszterelnök és hivatala a médiában, és felidézte Netanjahu tanácsadója, Ofer Golannak korábbi megjegyzését, miszerint – „Netanjahut csak Netanjahu érdekli.”
Végül megjegyezte, hogy miután megértette, hogy magára maradt a Sábák nyomozói felismerve összeomlását fokozott nyomást gyakoroltak rá, hogy terhelő vallomást tegyen a felette álló szintről. A Netanjahu részéről érkező késői „médiaölelés” – szenvedélyes cionistának” nevezte, csak azután történt, amikor megértette, hogy kizárólag ellene nyújtottak be vádat, miután megerősödött benne az érzés, hogy a rendszer „balekja.” A feszültség az Urich-al való szembesítés során tetőzött, amikor Feldstein volt barátja és főnökének felrótta, hogy elárulták, annak ellenére, hogy a hivatal jóváhagyásával és tudtával járt el, mire Urich azt állította, hogy Feldstein egyszerűen „összetört” a kihallgatás során, azért állít valótlan dolgokat mert rákényszerítették.
A Maariv forrása szerint a miniszterelnök hivatalának összes érintett munkatársa közül Feldstein volt az egyetlen, akinek nem volt közvetlen kapcsolata katari szereplőkkel, miközben Urich és Szrulik Einhorn [Netanjahu korábbi kampányfőnöke] volt a fő kapcsolattartó most pedig megpróbálják „ráhúzni az egészet.” A forrás azt is állítja, hogy a sikertelen biztonsági átvilágítást követően Feldstein elutasította, hogy a Likudon keresztül alkalmazzák, és státuszának közvetlen rendezését kérte, ami nem történt meg.
A miniszterelnök az úgynevezett Katargate botrány kipattanása, majd tovább dagadása során egymásnak ellentmondóan nyilatkozott. Először „szenvedélyes cionistának” nevezte Feldsteint, aki nem tehetett semmit az állambiztonság ellen, majd akkori szóvivője – Omer Dosztri tagadta, hogy Feldstein Netanjahunak dolgozott volna, a tegnap esti interjút követően pedig Netanjahu hivatala közölte, miszerint – „mindez hamis és újrahasznosított állítások hosszú sora, amelyek egyértelmű magán érdekekkel rendelkező személy vallomásán alapulnak, aki rendszerszintű rágalmazással próbálja magáról elterelni a felelősséget, a miniszterelnököt és környezetét befeketítve. A miniszterelnök soha nem adott utasítást minősített információ kiszivárogtatására Feldsteinnek – sem közvetlenül, sem közvetve. Nem hagyta jóvá a cenzúra megkerülését, nem ismert, és nem működtetett külső bérfizetési mechanizmust, és nem vett részt semmilyen jogellenes cselekményben. A miniszterelnöknek tulajdonított, Feldsteinnel folytatott beszélgetések teljes mértékben kitaláltak. A miniszterelnök visszautasít minden olyan kísérletet, amely idegen indítékokat, jogtalan megfontolásokat vagy törvénytelen cselekményeket próbál neki tulajdonítani. Jonatán Urich kapcsán: a bíróság már kimondta, hogy a ‘Katarfake’ alaptalan koholmány, amely nem tartalmaz bűncselekményt, és kiderült, hogy kitalált, személyes és politikai lejáratás céljából. Hónapok óta az ügyészségi, és Sábák részéről folytatott üldözés után nem meglepő, hogy Feldstein hajlandó mindent elmondani, amit a baloldal hallani akar, beleértve a miniszterelnök elleni hamis vádakat is.”
Az interjú során felmerülő személyek mindegyike sietett cáfolni az elhangzottakat, úgy mint Braverman, aki Feldsteint hazugnak nevezte, emellett Szrulik Einhorn, és Jay Footlik ügyvédei is közleményben hárították a felelősséget Feldsteinre, akinek főnöke – Urich szerint az ügyben gyanúsított áldozat, akit megtörtek miután darabokra törték, és tönkretették az életét; saját magát illetően pedig közölte, hogy az ügyhöz semmi köze sincs.
Kneszet – politikai vizsgálóbizottság újratöltve
Viharos előzményeket követően a Kneszet előzetes olvasatban megszavazta a Szimchát Tóra-i támadások felelőseinek feltárására hivatott politikai vizsgálóbizottság felállítását. A zsidó állam törvényei szerinti állami vizsgálóbizottság felállítását Binjámin Netanjahu miniszterelnök nem hajlandó elfogadni, ilymódon az 1200 meggyilkolt áldozatot, több mint kétszáz elhurcolt túszt eredményező, az országot sújtó eddigi legsúlyosabb terrortámadás valódi felelőseinek kiléte ezidáig nem tisztázott.
A gyászoló családok az utolsó pillanatig próbálták megakadályozni a törvény napirendre kerülését biztosító megelőző szavazást a plénum előtt, de eredménytelenül, így a javaslat a Kneszet jóváhagyása után visszakerül a Jogi és az Alkotmányügyi Bizottsághoz, ahol elkezdődnek az egyes paragrafusokról szóló viták.
A törvény plénum előtti véglegesítéséig azonban még hosszú az út, annál is inkább mivel azon elképzelés, miszerint a kormány érintett tagjai választanák ki a saját felelősségük kivizsgálására hivatott bizottsági tagokat – előre borítékolhatóan számos jogi akadályba fog ütközni.
Az ellenzék elhatárolódása mellett – melynek támogatására és jelenlétére a bizottságban a miniszterelnök számít, a koalíció sem egységes. Az előzetes olvasat ellen szavazott a kormány két tagja – Ze’ev Elkin miniszter, és Juli Edelstein, elutasítva állami vizsgálóbizottság felállítását. Emellett, a Jahadut HaTora egyik ága (Agudat Jiszráel) nem jelentek meg a szavazáson, és azt várták el a másik askenázi [Degel HaTora], illetve a szefárd Sász pártoktól is, hogy ellenezzék vagy tartózkodjanak a javaslat megszavazásától, ami eleve megbuktatta volna a törvényt.
„Ez nem a Tóra világáért hozott törvény, és nem is valami, ami fontos lenne az ultraortodoxoknak. Nem világos, miért sürgős az ultraortodox pártok számára újra és újra Netanjahut megmenteni a számára fontos javaslatokban, miközben ő nem kötelezi el magát a mi szükségleteink és kívánságaink mellett,” – közölte az Agudat Jiszráel.
Amennyiben a javaslat véglegesítésre kerül valószínűleg a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott petíciók miatt eleve késni fog végrehajtása. Ezt követően az ellenzék is bojkottálni fogja a bizottság felállítását, miután a miniszterelnök kívánságára a Kneszet elnökeként, Amir Ohanát nevezik ki az ellenzéki képviselők erőltetett kijelölésére a bizottságba.
A gyászoló családokat képviselő „Októberi Tanács” élesen bírálta a törvény előzetes megszavazását, mondván – „a Kneszet a leplezésre szavazott, az igazság eltörlésére, a meggyilkoltak, az elesettek, a túszok, a katonák és az október 7-én elhagyott civilek emlékének eltiprására. Tudták, hogy ez nem vizsgálóbizottság, hanem menekülőbizottság; nem a kudarc kivizsgálása, hanem egy megfélemlített hatalom önvédelmi mechanizmusa. Tudták, hogy azért szavaznak, hogy a vizsgáltak nevezhessék ki a vizsgálókat, hogy az igazság ne kerüljön napvilágra.”
„Ez árulás a gyászoló családokkal, a túszok családjaival, a harcosokkal, és az egész izraeli közvéleménnyel szemben. Aki megakadályozza a valódi vizsgálatot az állam történetének legnagyobb katasztrófája után, nem a megosztottságtól fél – hanem az igazságtól. És aki fél az igazságtól, az nem méltó a vezetésre. Egy kormány, amely mészárlás után leplező törvényt mozdít elő, nem legitim kormány. Olyan kormány, amely politikai túlélését próbálja biztosítani polgárainak vére, fájdalma és vesztesége árán. Ettől a naptól egy dolog világos: ezzel a leplező kormánnyal nincs út a helyrehozatalhoz, nincs út az igazság feltárásához, és nincs út a bizalom helyreállításához,” – áll a Tanács közleményében, új választások kiírását követelve.
The post Feldstein az utolsó szó jogán, és a politikai vizsgálóbizottság előtti hosszú út first appeared on Új Kelet Live.