ujkeletlive
Forradalom versus háború
Az iráni gazdasági összeomlás miatt a Hamenei-rezsim ellen az utcára vonuló dühödt tömeg nyomán lángokban borult országban a feszültség eszkalálódásának visszaszorítására az ajatollah, és a mögötte álló kormányzat immár a hadsereget is bevetette, miközben a központi utasításra többnyire megbénított kommunikáció ellenére a közösségi oldalakon, és nemzetközi médiában már több száz halottról szólnak a hírek.
A feszültség hűtésére bevetett iráni erők állítása szerint „határozottan fogják védeni a nemzeti érdekeket,” és meghiúsítják az „ellenséges terveket,” miután a rezsim vezetői az Egyesült Államokat, Izraelt, illetve a terrorszervezeteket okolják a zavargások további szítása miatt.
Változtatva korábbi mindössze fenyegető retorikáján, Donald Trump elnök tegnap már amerikai katonai közbelépést emlegetett, mondván, kormánya készen áll az iráni tüntetők segítésére az általuk áhított szabadság elérése érdekében.
Korábbi fenyegetésein túllépve, Trump azt állítja, hogy beveti az amerikai erőket a tüntetők oldalán, függetlenül korábbi ígéretétől, ami a nép ellen alkalmazott erőszaktól tette függővé a beavatkozást.
Fokozva a teheráni vezetésre irányuló nyomást, az elnök folyamatos „jelenléte” a zavargások hátterében, lázító kijelentéseivel egyetemben olajként hatnak a tűzre, és hátszelet adnak a tüntetőknek, ugyanakkor az amerikai katonai beavatkozás számos kockázatot és az utcára vonulók megtorpanását is eredményezheti.
„Irán nagy bajban van. Úgy látom, az emberek olyan városokat foglalnak el, amikről pár hete senki sem hitte volna, hogy lehetséges. Nagyon figyeljük a helyzetet. Világossá tettem: ha elkezdenek embereket ölni, ahogy azt a múltban tették, be fogunk avatkozni. Ez nem feltétlenül jelent szárazföldi csapatokat, de azt igen, hogy nagyon-nagyon keményen odaütünk nekik, ahol a legjobban fáj,” – mondta Trump még pénteken újságíróknak, mely állításokat felülírva tegnap már konkrét támadást jelentett be.
- A háttérben – az amerikai kormányzat tisztviselői előzetes megbeszéléseket kezdtek egy Irán elleni katonai csapás lehetőségéről, – közölte a Wall Street Journal, továbbá hozzátéve, egyik lehetőségként szóbakerült egy nagyszabású légicsapás több katonai célpont ellen.
- Megjegyzendő, hogy az WSJ szerint egyelőre óvatos rutintervezésnél többről egyelőre nincs szó, és a cselekvési irányról sem állapodtak meg, illetve nem mozgósítottak katonai erőket azonnali csapásra.
Kockázatok és mellékhatások
Az Axiosnak nyilatkozó Raz Zimmt iráni szakértő [izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete] azonban nem látja célravezetőnek az amerikai katonai beavatkozást a tüntetések jelenlegi szakaszában.
„Egyfelől egy célzott csapás a rezsim eszközeire, például a Forradalmi Gárdára (IRGC) vagy a rendfenntartó erőkre, lendületet, és bátorítást adhatna a tüntetőknek. Másfelől viszont egy ilyen beavatkozás ellentmondásos hatásokkal is járhat,” – mondta, megjegyezve, hogy az amerikai [külső] katonai fellépés elriaszthatja az utcán lévő tüntetők egy részét, különösen mivel a rezsim célpontjai gyakran sűrűn lakott központokban találhatók. Emellett az iráni közvélemény nagyrészt elutasíthatja a külföldi beavatkozást, ami késleltetheti a társadalom szélesebb rétegeinek csatlakozását.
„Trumpnak érdemesebb lenne megvárnia, hogyan alakul a tüntetéshullám, mielőtt bevezetne egy újabb bizonytalansági tényezőt. Ugyanakkor, ha az elnyomás folytatódik, kénytelen lesz beváltani fenyegetéseit az amerikai hitelesség megőrzése érdekében,” – véli Zimmt.
Összegezve – az iráni hadsereg és a Forradalmi Gárda is egyelőre nem fordult a rezsim ellen, akik a zavargásokért eleve az ellenséget [Egyesült Államok és Izrael] okolják a zavargások miatt, emellett az IRGC szerint „terroristák” szivárogtak be a tüntetők közé, amit az 1979-es iszlám forradalom vívmányainak veszélyeztetéseként értelmeznek.
Diplomáciai háttér – Omán külügyminisztere, Badr Al-Busaidi az iráni elnökkel Maszud Pezeszkiannal, és más magas rangú tisztviselőkkel tárgyalt tegnap Teheránban, ami azért figyelemreméltó, mivel az elmúlt években az öbölállam volt a legfontosabb közvetítő Washington és Teherán között, beleértve a Trump-adminisztráció tavalyi tárgyalásait is.
Rijád Amerika ellen
Irán, Katar és Szaúd-Arábia: Bin Szalmán alternatívája a „mérsékelt tengellyel” szemben
Szaúd Arábia, és az Ábrahám Egyezmény első csatlakozója, az Egyesült Arab Emírségek között kialakult regionális feszültség árnyékában a szaúdiak azzal vádolják az Emírségek vezetését, hogy együttműködnek Izraellel, amit Rijádban a „Közel-Kelet központi problémájának” tartanak.
A Kan közszolgálati csatorna tegnap esti riportja rávilágít, hogy Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös (MBS) a „mérsékelt szunnita tengellyel” párhuzamos szövetségi rendszer kialakítását tervezi, melynek potenciális tagjai Törökország, Irán, Katar, Egyiptom és Pakisztán. Az ügyet ismerő öbölmenti forrásokat idézve a riport rávilágít, miszerint ezen új politikai irányvonal mentén a szaúdiak fokozzák a nyílt és burkolt diplomáciai támadásaikat az Emírségek ellen, azzal vádolva Abu-Dzabit, hogy Izraellel összejátszva a szaúdi érdekek ellenében cselekszik, sőt az Emírségeket gyakorlatilag „Izrael kihelyezett tagozatának” állítják be.
Ellentétek vonzásában – a szaúdi trónörökös közeli baráti, és gazdaságilag gigantikusnak nevezhető kapcsolata Donald Trump elnökkel köztudott. Mindezek ellenére, MBS az elnök többszöri nyomására is nemet mondott az izraeli normalizációt illetően, ráadásul a korábbi melegedő kapcsolatok ellenére irányt váltott Izraellel szemben, és leginkább Binjámin Netanjahu miniszterelnököt, és kormányát tartja a közel-keleti stabilitás legfőbb gátjának. Ilymódon, Rijádban egyre inkább az ankarai közeledésre fókuszálnak, és igyekeznek Trump másik térségbeli barátjával, Recep Tayyip Erdogan török elnökkel szorosabbra fűzni a kapcsolatot.
A háttérben, izraeli szemszögből aggasztó jel, hogy MBS engedékenyebb lett a Muszlim Testvériség mozgalmával szemben is, miközben az afrikai kontinensen is támogatja a török érdekeket.
Összegezve – Szaúd-Arábia és az Emírségek közötti mély válság számos fronton – Dél-Jemen, Szíria, Szomáliföld érezhető, ugyanakkor az eszkalálódás a két ország között nem valószínű, abban ellenére, hogy Rijád és Abu-Dzabi szövetségesekből ellenfelekké váltak Jelenben.
Múlt évvégén a dél-jemeni szeparatisták jelentős területeket és olajipari létesítményeket foglaltak el Jemen keleti tartományaiban, amelyek a nemzetközileg elismert, szaúdi támogatást élvező kormány ellenőrzése alatt álltak. A szaúdi diplomácia, és a jemeni kormány tárgyalásos úton nem tudta elérni a kivonulást az Emírségek által támogatott erőkkel szemben, így Rijád figyelmeztető csapásokat rendelt el. A szeparatisták (STC) erői a szaúdi légicsapások, és a szárazföldi nyomás hatására megkezdték a visszavonulást korábbi állásaikba.
Argentin- izraeli diplomáciai válság
Elmarad az argentín nagykövetség jeruzsálemi költöztetése
Felfüggesztették az argentin nagykövetség jeruzsálemi költöztetését, amelyet eredetileg Izrael Függetlenségi Napjára terveztek. Az ok: egy izraeli cég Falkland-szigeteki olajfúrásaira vezethető vissza, míg Javier Milei argentin elnök környezete a kapcsolatok súlyos megromlására figyelmeztet Binjámin Netanjahu miniszterelnökkel.
A 12-es csatorna tegnap este diplomáciai forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a válság túlmutat az ünnepélyes ceremónia lemondásán, és veszélybe sodorhatja a két ország közötti szoros szövetséget, amely Milei megválasztása óta virágzott.
A konfliktus forrása – a válság középpontjában az izraeli NAVITAS energiavállalat tevékenysége áll, miután a cég azon „Malvinas-szigetekként” ismert tengeri övezetben készül fúrásokat végezni, amely kvázi argentín felségterületnek számít. A tervek szerint a vállalat napi 32 ezer hordó olajat termelne ki, ami Argentína számára diplomáciai vörös vonalnak minősül, – közli a 12-es csatorna.
A Falkland-szigetek kormánya által odaítélt koncesszió keretében a fejlesztési munkálatok értéke eléri az 1,8 milliárd dollárt, miközben a fúrások már a következő hetekben megkezdődnek. Argentína azonban fenntartja igényét a szigetekre, és a brit fennhatóságot megszállásnak tekinti.
Diplomáciai válság – a helyzetet argentin források „valódi válságként”, az izraeli cég tevékenységét pedig a természeti erőforrásaik „ellopásának” tekintik. Gideon Sza’ar izraeli külügyminiszter sokat nem tudott javítani a helyzeten, azonkívül, hogy hivatalos közleményben hangsúlyozta együttérzését az argentín nép érzelmei iránt, méltatta a két állam barátságát, majd azt állította, hogy a Navitas egy tőzsdén jegyzett magáncég, így az izraeli államnak nincs jogi eszköze arra, hogy megakadályozza nemzetközi üzleti tevékenységét.
Milei elnök azonban nem így látja a helyzetet, és Netanjahutól, illetve kormányától többet várt. A csatornának nyilatkozó források szerint az elnök személyes csalódottságot érez, mondván – „egy barátság nem így néz ki. Hol nyilvánul meg itt a partnerség? Milei úgy érzi, eljött a pillanat, amikor az izraeli vezetésnek több szolidaritást kellett volna mutatnia,” – ennek ellenére, a jeruzsálemi Külügyminisztérium továbbra is mindössze annyit tud tenni, hogy méltatja a két ország közötti kapcsolatokat.
The post Ellentétek vonzásában: forradalom versus háború; szaúdi közeledés Törökországhoz; és veszélyben az argentín kapcsolatok first appeared on Új Kelet Live.