ujkeletlive
Irán – diplomácia
A Fehér Ház mégis kapcsolatban van a teheráni rezsimmel
A közel három hete intenzíven zajló iráni háború lángokba borította az egész régiót, miközben az amerikai-izraeli erőteljes csalásokra válaszul a teheráni drón- és rakétatámadások fő célpontjai az Öböl-államok amerikai létesítményei, egyidejűleg a Hormuz-szoros olajforgalmának blokkolása globális zavart és hosszútávon fennálló károkat okoz az energiaárak tekintetében.
Komoly szándék nélkül Donald Trump elnök, a piac megnyugtatására néhány alkalommal megemlítette ugyan, hogy a háború hamarosan véget ér, egyelőre azonban elutasítja a tűzszüneti megállapodást, ahogyan a teheráni rezsim sem törekszik különösképpen a megadás, illetve a fegyvernyugvás irányába.
Néhány nappal korábban, Binjámin Netanjahu miniszterelnök azon aggodalmának adott hangot, miszerint a Fehér Ház titkos egyeztetéseket folytat az ajatollah-rezsimmel előrehozott tűzszünet érdekében, amit Washingtonban tagadtak, hasonlóan Teheránban is elutasították a közvetlen kapcsolatfelvételt.
Trump különmegbízottja, Steve Witkoff illetve Abbász Aragchi iráni külügyminiszter révén az amerikai-iráni közvetlen kommunikáció újrafelvétele az elmúlt napokban mégis megtörtént, – jelentette az Axios belső forrásokra hivatkozva.
Az állítólagos egyeztetések érdemi jellegét tekintve nincsenek ugyan információk, Aragchi azonban cáfolta a kapcsolatfelvételt a közösségi médiában közzétett bejegyzésében, hangsúlyozván – „utoljára akkor beszéltem Witkoff Úrral, mielőtt a munkaadója úgy döntött, hogy egy újabb illegális, Irán elleni katonai támadással kivégzi a diplomáciát. Minden ezzel ellentétes állítás célja kizárólag az olajkereskedők, és a nyilvánosság félrevezetése.”
A megjegyzésére reagálva az Axios amerikai bennfentes forrása viszont azt állította, hogy az iráni külügyminiszter hazudik, és valójában ő kezdeményezte a kapcsolatot Witkoffal a háború lezárására irányuló konkrét üzenet formájában, amit az elnök különmegbízottja elutasított, mivel az Egyesült Államok „nem folytat párbeszédet” Iránnal.
Ugyanakkor a Drop Site News tegnap arról számolt be, hogy Witkoff küldött üzeneteket Aragchinak, aki figyelmen kívül hagyta a megkeresést, az idézett iráni tisztviselők szerint.
A kapcsolatfelvételt Trump ugyan megerősítette, azt állítva – „meg akarnak állapodni. Beszélnek az embereinkkel… vannak, akik tárgyalni akarnak, fogalmunk sincs, kik ők,” – arra utalva, hogy Aragchi nem felhatalmazott döntéshozó, majd hozzátette, miszerint nem zárkózik el a tárgyalásoktól, „mert néha jó dolgok sülnek ki belőlük.”
Továbbá megjegyezte, hogy miután sok magasrangú iráni tisztviselőt likvidáltak – beleértve az apja nyomdokaiba lépő Modzstaba Hámeneit is, aki szerinte – „lehet, hogy ő is halott,” ilymódon nem világos ki hozza a döntéseket Teheránban.
- Aragchi személyében Washingtonban, még a háború előtt is mindössze, mint üzenetvivőre tekintettek, és nem kulcsfontosságú döntéshozóra. A jelen helyzetben a külügyminiszter közvetlenül Ali Laridzsánival áll kapcsolatban, aki mint a Legfőbb Nemzeti Biztonsági Tanács titkára Ali Hamenei likvidálása után az ország kvázi polgári vezetője, emellett Washingtonban egyrészt azért tárgyalnak Aragchival, mert korábbról már ismerik, és mert még életben van.
Az elnök által említett tárgyalásos megegyezés alapja lehet egy olyan egyezség, amely lehetővé tenné Irán számára, hogy „integrálódjon a világ többi részéhez, és pénzt keressen az olajából,” ugyanakkor elutasítva Irán „jóvátételi” követelését a békemegállapodás részeként.
„Az elnök mindig nyitott egy üzletre. De nem a gyengeség pozíciójából tárgyal, és nem hátrál meg a konfliktust kiváltó okok tekintetében,” – idéz az Axios egy az ügyben jártas fehér házi tisztviselőt.
Másrészről, Irán nem érdekelt egy ideiglenes tűzszünetben, amely lehetővé tenné az USA és Izrael számára az újracsoportosítást, és egy újabb támadást; ehelyett tartós békemegállapodásra vonatkozó garanciákat akarnak elérni.
Trump elnök személyes döntése értelmében a február 28-án kirobbantott iráni rezsim elleni háború célkitűzései teljesítéseként a tűzszünet két alapvető feltétele a Hormuz-szoros blokádjának feloldása, és az iráni nukleáris program hatékony felfüggesztését biztosító megállapodás létrejötte.
Az olajtankerek áthaladásának közel három hete tartó megakadályozása 100 dollár körüli olajáremelkedést eredményeztek. A kialakult piaci feszültség megoldásának nyomása alatt Trump eddigi intézkedései – mint az orosz szankciók ideiglenes felfüggesztése, nem sokat javított a helyzeten, míg végül hétvégén az elnök az áthaladásban érdekelt országokat koalíciós összefogásra, illetve tengeri haderő küldésére szólított fel, a NATO tagállamokat meg is fenyegetve.
Trump azzal érvelt, hogy az Öböl-menti olajtól függő ázsiai, és európai országoknak elsőként kellene sietniük segíteni, a Financial Times-nak pedig megjegyezte, hogy „nagyon rosszat tenne” a NATO jövőjének, ha a szövetségesek nem lépnének közbe, látszólag elfeledve, hogy pontosan azoktól kér segítséget, akiket második hivatalba lépését követően eltelt egy évben folyamatosan kritizált, fenyegetett, és védővámokkal szankcionált.
A Fehér Ház hétvégén indított nagyszabású diplomáciai manővere azonban szemmelláthatóan nem győzte meg az USA szövetségeseit, és vagy kapásból elutasították a Hormuz-szoros megnyitását célzó amerikai koalícióba való részvételt, vagy szkeptikusan fogalmazva tértek ki a válasz elől.
- Kína és India esetén Teherán szelektív blokádot alkalmaz, azaz a Hormuzon átengedett hajóikért cserébe Kína nem gyakorol nyomást Teheránra, ráadásul diplomáciai védelmet, sőt hírszerzési támogatást is nyújt; India pedig emiatt nem csatlakozik a Trump által szorgalmazott nemzetközi tengeri koalícióhoz.
A jelen diplomáciai erőfeszítések mellett, az amerikai hadsereg csapásokat mér a hajók áthaladását megakasztó iráni állásokra a szoros partjai mentén, de egyelőre számottevő mértékben nem tudta elérni a tankerek szabad mozgását, így az elnök ezért fordult az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztrália, Kanada, az Öböl-menti országok, illetve Jordánia mellett Japán Kína, és Dél-Korea vezetőihez, hogy nyújtsanak katonai, illetve politikai támogatást a teherhajók kíséretében, vagy egy biztonságos útvonal fenntartása érdekében.
Németország, Olaszország és Japán vezetői már korábban kizárták hadihajók küldését. Keir Starmer brit miniszterelnökkel, és Emmanuel Macron francia elnökkel történt hétvégi megbeszélését Trump akként foglalta össze, miszerint Macron „10-ből 8-as” szinten állt a segítőkészség terén, az Egyesült Királyság csatlakozását pedig biztosra veszi. Az Axios forrása szerint Starmer támogatólag lépett fel, a francia elnök azonban elzárkózott az elköteleződéstől, azaz „Macron nem mondott végleges nemet, de jelenleg ez egy nem.”
Ami Starmert illeti, Londonban állítólag kidolgoztak egy tervet egy többnemzetiségű különítmény felállítására, amit megosztottak az USA-val, és más országokkal, ezen túlmenően a koalíció működését megalapozó konszenzus egyelőre nem körvonalazódik.
Az EU külügyi főképviselője – Kaja Kallas a 27 tagállam külügyminisztereivel folytatott találkozó után közölte az unióban „nincs étvágy” a csatlakozáshoz, hozzátéve – „ez nem Európa háborúja.”
Emellett, Németország, Spanyolország és Olaszország nyíltan kijelentette, hogy jelenleg nem terveznek hajókat küldeni a régióba.
„Nincs meg az az ENSZ-től, az Európai Uniótól vagy a NATO-tól származó felhatalmazásunk, amelyet az Alaptörvény megkövetelne,” – közölte Friedrich Merz német kancellár, megjegyezve, hogy Washington és Izrael nem egyeztetett Németországgal a háború megindítása előtt.
A sértődött Trump tegnap az Ovális Irodában a jelenlévő újságíróknak elmondta, hogy „mélyen csalódott” azokban az országokban, amelyek szkeptikusak a partnerséggel kapcsolatban.
„Olyan országok vezetői, akiket hosszú-hosszú évek óta segítünk, megvédtük őket szörnyű külső támadásoktól, nem voltak túl lelkesek; márpedig a lelkesedés szintje számomra igenis számít.”” – mondta, majd kijelentette „nincs szükségünk senkire. Mi vagyunk a legerősebb nemzet a világon…Szinte csak azért csinálom, mert látni akarom, hogyan reagálnak. Évek óta mondogatom, hogy ha valaha is szükségünk lenne rájuk, nem lesznek ott.”
A fehér házi találkozón az egyik riporter rákérdezett Trump nem hivatalos mesterséges intelligencia tanácsadója, David Sacks figyelmeztetésére, miszerint az Egyesült Államoknak mielőbb győzelmet kellene hirdetnie Irán ellen, különben fennáll a veszélye, hogy belesodródik egy elhúzódó konfliktusba, mely során Izrael akár atomfegyvert is bevethet.
Az elnök azonban azt állította, hogy nincs tudomása Sacks ezen megjegyzéseiről, de kitartott amellett, hogy „Izrael nem tenne ilyet. Izrael soha nem tenne ilyet,” ellenben Irán, bizonyára igen, – „ezek erőszakos emberek. Ha lenne atomfegyverük, használnák is. Nemcsak Izraelt, az egész Közel-Keletet felrobbantanák vele. Akár egy órával azután, hogy megszereznék.”
Végezetül, a Hormuzi-szorosra vonatkozóan azt ígérte, hogy hamarosan felszabadítják, a háború illetően pedig kijelentette, hogy akár már ezen a héten lezárhatná, de nem hiszi, hogy ez meg fog történni, mert még meg kell akadályozzák, hogy Iránt nukleáris fegyverhez jusson.
„Hamarosan véget ér. Sokkal biztonságosabb világunk lesz,” – állítja az elnök.
Izraeli politika
Többfrontos háború, és a költsége
Az október hetedikei Hamász mészárlások óta, immár két és fél éve zajló többfrontos háborúk nehézségeit tetézve, és az iráni hadművelet katonai és gazdasági terhei mellett Binjámin Netanjahu miniszterelnök és kormánya úgy döntött, hogy Libanonban újabb frontot nyit, és szárazföldi invázióval egybekötött légicsapásokkal indít támadást a teheráni rezsim legerősebb regionális szövetségese, a Hezbollah terrorszervezet felszámolása érdekében.
A harcok kiterjesztésére a kormány várhatóan további 450 000 tartalékos újra behívásának engedélyezését fogja kérni a kabinetben.
A kormány azonban nem különített el költségvetési forrásokat a libanoni szárazföldi invázióra, – jelentette a Kan közszolgálati csatorna vezető gazdasági szakértőket idézve, akik szerint a libanoni offenzíva költségei várhatóan több milliárd sékel többletkiadást jelentenek, ami az összes minisztériumot érintő állami kiadások további megszorítását tesz szükségessé.
Múlt héten szerdán került elfogadásra a kabinetben a 2026-os költségvetés kiegészítése, miszerint a védelmi kiadásokat mintegy 40 milliárd sékellel növelik, miközben a minisztériumok költségvetését 3%-kal csökkentik, ugyanakkor a libanoni invázióra nem különítettek el forrást, bár a kormány erre irányuló terveit nem sokkalta később hivatalosan is bejelentették.
A kormányzati kiadások további csökkentése miatt éles bírálatok érték a kormányt, azt követően, hogy a fűnyíróelv-szerű megszorításokkal párhuzamosan alig egy hete mintegy hatmilliárd sékelnyi koalíciós pénzt osztottak szét főleg a jelenleg az ellenzék soraiban ülő ultraortodoxok javára.
Az újabb megszorításokkal a kormány nem terheli a koalíciós pénzeket, ilymódon biztosítva be az idei költségvetés megszavazását, különös tekintettel az említett ultraortodox frakciókra, akik csak abban az esetben hajlandóak megszavazni a büdzsét, és ilymódon az előrehozott választásokat megakadályozni, amennyiben a miniszterelnök „támadhatatlan” kifizetéseket tesz lehetővé számukra.
Ilymódon, a támogatás feltételeként a háredik azt követelik, hogy a koalíciós forrásokat olyan jogi konstrukcióban utalják ki, amelyet Gali Baharav-Miara főügyész nem tud érvényteleníteni. A Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében a sorozás alóli kibújás miatt nem jár támogatás a dezertőröknek, és a jesiváknak sem, kormány azonban továbbra is milliárdokat utal az ultraortodox pártoknak, hogy cserébe ne oszlassák fel a Kneszetet.
The post A Fehér Ház mégis tárgyal a teheráni rezsimmel, Trump csalódott a szövetségesekben és a költségvetés ára Izraelben first appeared on Új Kelet Live.