Jelenleg azonban nincs megbízható szűrőmódszer az elváltozás korai kimutatására.
A Pennsylvaniai Egyetem és a Mayo Klinika kutatói daganatos és egészséges személyek vérmintáit elemezték, valamint több biomarkert vizsgáltak. Az eddig használt markerek – a szénhidrát-antigén 19-9 (CA19-9) és a tromboszpondin-2 (THBS2) – önmagukban nem elég megbízhatóak. A CA19-9 szintje például hasnyálmirigy-gyulladás vagy epeúti elzáródás esetén is megemelkedhet. Ráadásul genetikai okokból egyes embereknél egyáltalán nem termelődik ez az antigén.
A kutatócsoport két további fehérjét is azonosított, amelyek szintje már a korai stádiumú hasnyálmirigyrákban is megemelkedik. Ezek az aminopeptidáz N (ANPEP) és a polimer immunglobulin-receptor (PIGR). A vizsgált markerek
A négy marker együttes alkalmazásával a teszt 91,9 százalékos pontossággal különítette el a hasnyálmirigyrákos eseteket az egészségesektől, mindössze 5 százalékos álpozitív arány mellett. A korai (I. és II.) stádiumú daganatok esetén a kimutatási arány 87,5 százalékot ért el.
A vizsgálat fontos eredménye, hogy a teszt képes megkülönböztetni a hasnyálmirigyrákot más, nem daganatos állapotoktól, például a hasnyálmirigy-gyulladástól. Ez jelentősen csökkenti a téves diagnózis kockázatát. A kutatók szerint
a következő lépés a módszer nagyobb populáción, tünetmentes személyeken történő tesztelése.
Különös figyelmet fordítanak majd azokra a magas kockázatú csoportokra, akiket családi anamnézis, genetikai szűrés, korábbi hasnyálmirigy-ciszta vagy hasnyálmirigy-gyulladás alapján azonosítanak.