Az átkosban Aczél György készített egy tanulmányt egy gazdasági elemzést – persze szigorúan titkosítva – mit jelentene Magyarországnak ha valami véletlen folytán visszakapnánk az elcsatolt keleti országrészeket. A következtetés lesújtó volt. Körülbelül az volt a számítások vége ami a két Németország egyesítésénél. Óriási mínusz az anyaországnak. Itt természetesen szó sem volt az ott élő honfitársainkról, erkölcsi humanitárius megfontolásokról. Csak geopolitikai kockázatokról és gazdasági károkról, felesleges áldozatvállalásról. Németország is megsínylette az egyesítést, mi viszont akár bele is pusztulnánk a fejlődési egyenetlenségek elsimításába, kiegyensúlyozásába.
Jut eszembe egyre többször, hogy Csurka István az elszalasztott lehetőségeket számba vette valamikor. A román forradalom idején – mondotta – tálcán kaphattuk volna vissza Erdélyt. Szerinte. Az emlékezetem szerint ez a megszépítő messzeségben is féligazság. Majd a délszláv háború idején , akár a Nato támogatásával kaphatott volna , legalább egy autonómiát az ottani magyarság. Mindenki lehurrogta , a tűzzel játszik aki ilyesmire csak gondolni merészel – mondották. Beszélni se illik , ezen a szinten erről, tették hozzá.
Szerény privát véleményem – hogy hiába őriztem, őrizgettem a kemény kötéses nagy atlaszomat majd harminc évig. Gondoltam egy életen át hasznát veszem hiszen békeidőben – igen a hidegháború annak számított – elavult a térkép tár.Átíródtak a határok, hiába mondogattuk, hogy ezek véglegesek. Hiába bifláztuk, hogy a nagy Szovjetunió földünk egyharmadán építi a szocializmust. A kártyavárak általában összedőlnek, akár tetszik akár nem.
Nos, kísért Csurka István írói munkásságának szelleme. Hangosan gondolkodnak, vajon az orosz ukrán vitában végül is kinek az oldalára álljunk. Az oroszokkal üzletelünk, a gazdasági szankciók kezdenek visszaütni, viszont Kárpátalján ott vannak a mieink, akiket túszul ejtettek. Egyre több magyar fiatalt soroznak be , akiket akár a frontra is küldhetnek. Egyébként az orosz medve bekebelezte a Krím félszigetet és láthatóan nő az étvágya. Miért is ne, tudja jól, hogy egy nagy összecsapást senkiért nem kockáztatna Európa okosabb, demokratikusabb fele. Abban bízva, hogy egyszer csak megcsömörlik a nagy mackó.
Tehát helyzet van. Itt a lehetőség , hogy Kárpátalja újra Magyarország része legyen. A zavarosban halászva akár gyarapíthatjuk is az országot. Ha már lassan minden autóra kötelező kitenni a Nagy-Magyarország matricát.
Ám mielőtt bárki is felpattanna a fehér lóra és ügetni kezdene Záhony felé, számoljon tízig. Gondolkodjon mérlegeljen és tanulmányozza a történelem könyveket is . Ne csak a régi atlaszok előtt ábrándozzon. Mi ugyanis minden országgyarapítás után csak csonkultunk.
Beszélni, álmodozni viszont még csak szabad. Ártalmatlan szórakozás.