Panaszkodnak a németek, hogy kevéske a nyugdíj.
Nos, már is meg van megoldás, a gyógyír.
Meggyőzik, hogy az ottani pénzükért itt Magyarországon paradicsomi körülmények között tengethetik hátralévő napjaikat. A luxus idős otthonok tárt kapukkal várják őket.
Jönnek is mivel az ottani otthonokban kevés az ápoló, a hely és nem éppen tökéletes az ellátás.
Ám ami példátlan – nem is hiszem , hogy egyszer ilyen a magyar nyögdíjasokkal is megeshet. Mostanában a németek kapnak egy levelet – úgy hetven, nyolcvan év felettiek, s egy korrekt ajánlatot tesznek számukra. Választhatnak, mondjuk , kérhetik a nyugdíjuk egy bizonyos részét négy évre előre fizessék ki. Viszont ezt részletekben vonják tőlük. Ilyenkor persze mindenki gondolkodóba esik, van e neki még hátra négy éve vagy jobban jár ha előre kap vagy 10 -12 ezer eurót amit majd levonnak. Persze, ha idő közben az Úr magához rendeli őket, az állami bukott. Ha viszont túlélik a megadott időt jól jártak a nyugdíjasok. Természetes, hogy mindenki ezt a fajta előrehozott kifizetést választja.
Erre mondják, ez szuper. Vajon megérjük e mi ezt a fajta gondoskodó gondoskodást itthon?
Másik nyugdíjas hír – igaz, hogy az Ukrajnából áttelepült nyugdíjasok magyarországi nyugdíjat kapnak. Automatice. Ez állítólag egy nemzetközi egyezmény amit anno a Szovjetunióval kötöttünk. Biztosan dalolva, önszántunkból. Nem vagyok irigy csak önző. Nem tartom igazságosnak, hogy a hazai befizetésű nyugdíjasok terhére ilyen plusz kiadást vállaljunk. Még jó, hogy nincs beleszólásom. Kapnák akkor a fejemre, de akkor is azt mondanám nem vagyok híve az ilyenfajta nemzetközi szolidaritásnak. Támogattuk mi eleget Kubát, Vietnamot , Egyiptomot, Jement, Benbellát, Lumumbát akit csak éppen kellett. Jó boltokat kötöttünk, nem győztünk elugrálni a hálálkodók elől.