Vajon kié a dicsőség a vasfüggöny lebontásáért.Horn Gyula – nyugodjon békében – ennek a történelmi jelentőségű ünnepi aktusnak minden sikerét learatta. Németh Miklós akkori miniszterelnök már bánhatja, hogy akkor éppen ő nem volt ott. Hogy ő akkor hol volt és miért nem ment oda máig se tudom, csak az a biztos, hogy ez a tény mindvégig feszültséget okozott a két politikus között. Talán ennek a következménye, hogy Németh Miklós bár elindult Horn temetésére ám mégse ért oda. A számára kijelölt szék a miniszterelnökök sorában mindvégig üresen maradt.
Itt sírom el, hogy az a könyv amit Németh Miklósról írtam itt szakadt meg és azóta se tudjuk folytatni. Nem rajtam múlik, ha befejezetlen marad.
Immár 25 esztendő telt el, hogy áttörték a határt a keletnémetek azon a bizonyos pikniken. Pontosan egy negyedszázad múlt azóta. Ebből az alkalomból ott a helyszínen az ünnepi megemlékezésen folytatódott Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde. Erdélyben kimondta , hogy nem híve a liberalizmusnak . Nem azt mondta, hogy már nem demokrata, hanem azt, hogy vége a korlátlan liberalizmusnak. Lett is nagy felhördülés és egyesek és a kettesek már az ország szabadságát látták kockáztatni.
Nos, a magyar osztrák határon folytatta a hangos gondolkodást. Kijelentette, nem biztos, hogy a demokrácia és a liberalizmus csak együttes kifejezésként használható. A magyarok szabadságharcosok – lám sorolta a példákat – de mindenkit megnyugtatott, a magyar út járhatóbb.
Elhangzott még néhány beismerő vallomás is. Az, hogy a rendszerváltás hajnalán , a kerekasztal tárgyalások idején a Fidesz vezetői rövidtávú célokat tűztek maguk elé. Szabad választásokat, szabad országot és majd meglátjuk, hogyan tovább. Míg a pártállami vezetők hosszútávon csak egyet akartak a gazdasági erőfölénnyel átmenteni a hatalmukat. Végül is mindannyiuk álma célja beteljesült.
Jogos a csalódás – mondta Orbán Viktor – a vasfüggöny lebontása után nagyobb lett a válság mint amire számítottunk. Tovább nőtt az államadósság, nem lett olyan az életszínvonalunk mint a szerencsésebb nyugati polgároknak, elszabadult az infláció, romlott a közbiztonság és soha nem látott méretűvé duzzadt a munkanélküliség.
Még egy adalék azokból az időkből – több száz Trabantot, Wartburgot és lakókocsit hagytak ránk a keletnémet menekültek. Ezeket részben az állam értékesítette másokat pedig fiktív papírokkal eloroztak a spekulánsok.
