Régóta áhítottam egy elektromos bringát. Nem azért mert teljesen lusta vagyok, hanem mert jólesik néha pihentetésként csal üldögélni a drótszamáron.
Nos, itt volt a ritka alkalom, nyárvége és az Auchanban már csak 79 ezer forint egy kínai polymobil. A 16 colos kis kerekű összehajtogathatós. Kiszúrtam az első fehéres-kéket, ezt akár rendőrautónak is tetszhet. Próbáltam az eladókkal egyeztetni az ünnep előtt, de mindenki azzal rázott le, szól majd valakinek. Végül 45 perces ilyen előjáték után még azt is elárulták, ezt csak a vevőszolgálatnál fizethetem. Kérdezgettem volna még, de senki semmit se tudott, viszont mondogatták lesz hozzá egy fűzet azt figyelmesen olvassam el.
Na, otthon ki is derült, hogy elvész a garancia ha nem viszem azonnal egy szakszervizbe. Oké, irány a Kawasaki – potom hatezer forintért ránéztek , bepecsételték és kész. Itt tudtam meg, hogy fogynom kell mert a jármű teherbírása kisebb mint a súlyom. Belementem, nincs mese, most már van miért koplalnom. Fogyózni.
Nos, ha arra kíváncsiak, hogy milyen a bicikli – azt mondom jó. Igaz partra fel rá kell tekerni egy keveset, de élvezet elsuhanni a sok csutakosan izzadt kerékpáros mellett , szinte karba tett kézzel. S dudám is van, sőt első lámpa is jár hozzá. Ez olyan erős mint egy légvédelmi reflektor.
Tudnivaló, hogy csak akkor szabad tölteni ha totál lemerül. Tehát sakkozni kell induláskor vagy tekerhetek visszafelé lábizomból. S még egy fontos dolog, hogy ehhez egy tartalék akkumulátor tíz ezer forint. Viszont olyan dög nehéz, hogy nem érdemes vinni.
A képen nem az enyém van. Ez egy komoly, professzionális kerékpár. A nagyoknak, cirka félmillióért. Zöldeknek akiknek semmi se drága.