Ha régóta autózik , a kép nagyon ismerős.
Jómagam 1968 óta pusztítom a naftát. Igyekeztem mert állandóan azzal rémisztettek, hogy elfogy a kőolaj és visszatérhetek a lábbal hajthatós kocsimhoz.
Trabanttal kezdtem, a rendszáma IC 11 75 és szép szürke volt. Benne a legújabb Videoton rádióval. Ezzel a még a rövidhullámú szabad Európa rádiót is hallgathattam.
Nos, emlékszem, ezzel a tányéros sebesség mérő radarral általában a Hunyadi utcai szökőkútnál találkoztam. Megesett, hogy beleszaladtam. Ugyanis már akkor is egyirányú volt az utca a vasgyár felől, ott ahol a MB lakások sorakoztak.
Ha Babácsi Jani bácsi strázsált a tányér mögött- azt hiszem a képen is Ő van akkor szerencsém volt. Anyámmal egy faluból származtak, megismert , s intett tovább. Akkor még nem volt fotózás , csak a Doppler effektus alapján működő tányéros. Pontos volt, de nem rögzített így aztán lehetett mókuskázni az autósnak és a rendőrnek egyaránt. Nagy üzletek kőtettek ott helyben.
S ha valaki nem tudná – ennek a tányérosnak köszönhetjük azt egyezményes karjelzést amivel máig is figyelmeztetjük a szemből jövőket a traffipax veszélyre. Jobb kézzel körözünk mint ha a nagy tányéros körvonalait szimulálnánk. Tehát tetszik nem tetszik ez a parabolaszerűség él és élni fog. Mert a rendőrökkel szemben csak van még egy kis szolidaritás az autós népségben.
Egyébként akkoriban még szokásban volt , hogy a helyszínen megcsíptek. Feljelentés, csekk vagy katonás alkudozás volt a móka vége.