SzántóGráf

A tányéros radar a karunkban él – van még szolidaritás az autós népségben – Jani bá kihúzott a slamasztikából

Ha régóta autózik , a kép nagyon ismerős.

Jómagam 1968 óta pusztítom a naftát. Igyekeztem mert állandóan azzal rémisztettek, hogy elfogy a kőolaj és visszatérhetek a lábbal hajthatós kocsimhoz.

Trabanttal kezdtem, a rendszáma IC 11 75 és szép szürke volt.  Benne a legújabb Videoton rádióval. Ezzel a még a rövidhullámú szabad Európa rádiót is hallgathattam.

Nos, emlékszem, ezzel a tányéros  sebesség mérő radarral általában a Hunyadi utcai szökőkútnál találkoztam. Megesett, hogy beleszaladtam. Ugyanis már akkor is egyirányú volt az utca a vasgyár felől, ott ahol a MB lakások sorakoztak.

Ha Babácsi Jani bácsi strázsált a tányér mögött- azt hiszem a képen is Ő van akkor szerencsém volt.  Anyámmal egy faluból származtak, megismert , s intett tovább. Akkor még nem volt fotózás , csak a Doppler effektus alapján működő tányéros. Pontos volt, de nem rögzített így aztán lehetett mókuskázni az autósnak és a rendőrnek egyaránt. Nagy üzletek kőtettek ott helyben.

S ha valaki nem tudná – ennek a tányérosnak köszönhetjük azt egyezményes karjelzést amivel máig is figyelmeztetjük a szemből jövőket a traffipax veszélyre.  Jobb kézzel körözünk mint ha a nagy tányéros körvonalait szimulálnánk. Tehát tetszik nem tetszik  ez a parabolaszerűség él és élni fog. Mert a rendőrökkel szemben csak van még egy kis szolidaritás az autós népségben.

Egyébként akkoriban még szokásban volt , hogy a helyszínen megcsíptek. Feljelentés, csekk vagy katonás alkudozás volt a móka vége.

Exit mobile version