Valamikor régen hátradőltem a széken és és egy borzalmas szúrást éreztem. Pechem, pontosabban pechünk volt. Éppen egy darázs sétált a hátam mögött ami szerencsétlenségére az életébe került. Mentségemre szóljon nem láttam. Így aztán fájdalmamban csak annyit sikerült mondanom, hogy én még sosem … s innentől megnémultam a tüzes kíntól. Mezőcsáton az ottani ügyeletes doktornő operálta ki a fullánkot.
Erre mondják, akit egyszer a kígyó megmart a gyíktól is berosál. Nos, Pesten ez a darázs próbált a kocsimba bekéredzkedni.Észrevettem , s az elektromos ablakfelhúzóba tapostam. A szerencsétlen kinn maradt a visszapillantó tűkőr mellett. Innentől a városban jó harminc percen át szemeztünk. Csak azt észleltem a dugóban, hogy ragaszkodik hozzám és szeretné a személyes találkozást. Kurva meleg volt, ilyenkor jobb a dugókban lehúzott ablak mellett döcögni. Ám most ez szóba se jöhetett.
Kaparászott, én meg kopogtam neki, tűnjön el ha jót akar.Nyomtam a szeszes ablakmosó vizet rá, de semmi hatása nem volt. Egy részen gyorsítottam, de semmi, szorosan tapadt a kocsihoz.
A Dió árok utca előtt leparkoltam s mindenre felkészülve letekertem az ablakot és kiugrottam.
Akkor vettem észre, hogy a darazsam patája be volt szorulva az üveghez. Boldogan elszállt. Köszönés nélkül. Nem csípett meg, örült, hogy vége a kalandos utazásnak. Együtt ünnepeltünk. Azóta is töröm a fejem, hogyan talál vissza a Józsefvárosba ahol bekéredzkedett.
