Legyilkolták egy felrobbantották egy párizsi lap szerkesztőit.Hiába védték őket a rendőrök. Még az őrzőjüket is kivégezték a a katonásan mozgó terroristák. Egész Franciaország gyászol és minden politikus együttérzéséről biztosította a francia államelnököt. Tették amit ilyenkor szokás üldözik a tetteseket és mindenki elítéli a barbarizmust. Kollégákról van szó magam sem érzek másként.
Mégis meg kell szólalnom. Kövezzenek meg, ítéljenek el bűnpártolásért vagy vessék a szememre, hogy szívtelen vagyok. Mégis leírom – a franci szerkesztők kihívták a sorsot maguk ellen. Nem azért mert Mohamed prófétával viccelődtek, nem azért mert az iszlám vallás követőit gúnyolták. Nem ezekért hibáztatom őket. Hanem azért mert egy világvallás vezetőjét, megteremtőjét és híveit próbálták gúny tárgyává tenni. Tudhatták volna, hogy egyetlen történelmi vallást se illik cikizni, fikázni- finoman fejeztem ki magam. Sem a kereszténység se a zsidóság se más hívők érzéseit nem lenne szabad bántani. Ez egy alapvető tétel, hogy annyira tiszteljük egymás hitét mint amennyire a magunkét. Ez egy fontos szabály. Jólneveltség, alapműveltség intelligencia kérdése mindez. Az áldozatok erről alaposan megfeledkeztek. Az olvasottság vagy a franc tudja milyen őrültség vezette a tollukat. A halálba. A szerencsétlen rendőrt meg külön gyászoljuk.
Természetesen a lovagiasság szabályai szerint a terroristák túlzásba vitték a helyreigazítási kérelmüket.