Hogy miről fantáziálok, búsongok – mindent nem árulok el. Csak annyit, hogy drága a mi időnk. S ahogyan telik az idő még egyre drágább. S ezt mérni kell. Pénzben is lehet, mint ahogy az angolszászok mondják – az idő pénz – magyarra fordítva.
S mivel mással mint órával mérjük. Ki és hogyan teszi és ki reparálja a kronométereket? Na ha kíváncsivá tette, kérem holnap reggelig tessék kibírni.
Különben most valahogyan rákattantam erre a témára. A láncos toronyórákra. Elkészült a harmadik könyvem , címe Torony magasan. Nem ez a legjobb, csupán a legvaskosabb. Most küldik nyomdába és az AB Ovo kiadó jóvoltából a miskolci város napjára bárki megveheti már. Gondolkodunk a címlapon. Lehet, hogy lesz benne egy kis személyi kultusz. Ma ez ismét dívik. Címlapon leszek karba tett kézzel és a színházi toronyóra árnyékában gyönyörködöm Miskolcban. Ha tud jobbat , írja meg. Vevő vagyok rá.