Csak közbe a helyzet kritikussá vált. Feleségem aki az egészségügy berkeiben már közel áll a díszdoktori címhez aznap reggel átírta a projektet. Irány a csillagpont . Fél kilenckor már túl voltam a vérvételen, ami nem kis dolog. Így aztán külön pisi a pohárkában. Ám előtte véna híján kézfej fejés, amire kevés nővérke képes. Szerencsém volt ez úgy ment mint a karikacsapás még csak el se ájultam. Igaz, igyekeztem nem oda nézni. Egy dologra koncentráltam, legyen már egy kis sikerélménye a fehér nadrágos hölgynek. Volt is apró kis tűvel úgy telibe talált, hogy a szúnyog csípése is borzalmasabb mint az övé.
A CT se volt messze. Alig félórát vártam. Közbe mint a moziban ültünk és mereven lestük a hatalmas színes képernyőt amelyen csak egy, egyetlen képet sugároztak. Egy felkelő napot. Időnként kiszóltak – Kiss Balázs ! Tessék elképzelni, volt valaki akinek még ott is maradt humorérzéke – biztosan csak kísérő volt – bekiabálta, alszik mint a villamos.
Aki már volt ilyen komputer tomográfon( nem szántógráfon) az tudja milyen. Le kell feküdni egy teljesen lapos ágyra, amin nincs párna. Csak hát aki tervezte az nem tudhatta, nekem ez a legnehezebb mert vizszintes helyzetben szédülők. Kellett hozzá egy idő míg megértették a nyavalygásom. Mondván nem jó szántamból tilitologatom magam a nagy mágneses karika alatt.
Alig maradt időm öltözni és futottam a nyaki ultrahangra ahol annyian voltak mintha valamit ingyen osztogatnának. A szociális problémám itt is megismétlődött, az egyensúly érzékem nem elég toleráns a teljesen lapos fekvőhelyzetekhez. Szerencsém, hogy ezt mindenütt megértették.
Figyelem és még csak fél 11 volt tehát sikerült elrobognom a reumatológiára is. Tapolcán a fürdő körül minden feltúrva , parkolóhely a rendelőtől 200 méterre. Nem maradt más mint kockáztatni és beparkolni a bejárathoz. A kapus jelezte, ez a manőver mai áron harminc ezer forint. Ki bánja fő az egészség.
Az ottani szakorvos – le a kalappal előtte – alapos vizsgálatot végzett. S még azt se rótta fel, hogy késtem. Gyors adminisztráció és már is elküldött a diósgyőri Hunico röntgen osztályra. Ahol nagy örömömre semmi fekvés csak álló képeket készítettek. Még ujjlenyomatosakat is. Fél órát kértek a leletek kiadására, de még feleannyi időt se kellett várnom.
Tehát összességében reggel fél kilenctől délután négy óráig sikerült egy dossziéra való vizsgálati anyagot össze gyűjtenem.
Mit csinál egy mai beteg ha ilyet lát. Előveszi az internetes orvosi szótárt és lefordítja. Így segít a kiértékelésben.
Hogy ez aztán miként és hogyan történt az egyelőre maradjon titok. A lényeg, hogy a jobb karom már is sokat javult. Hiszen egy álló napig pihentettem miközben a kórházi és a rendelői folyósokon ücsörögtem.