Hiába keresi a cicus a táplálékát. Ha vasárnap akkor böjt. Esküszöm máig se akarom elhinni ezt a március idusától tartó vasárnapi boltcsukit. Még akkor se ha az általam nagyon tisztelt dr. Harrach Péter próbálja elmagyarázni az okát. Kezdi azzal fő műsoridőben, hogy ez egy nyugati trend. Mondja ad nekem száz eurót és menjek ki Bécsbe és próbáljam elkölteni ott vasárnap. Állítja, hogy visszahozom. És március végén megint ad háromezer forintot – úgy általában akinek kell – és azt itthon költsük el ha tudjuk. A tévében ugye nem lehet vitázni, a riporter meg nem olyan bátor és interaktív, hogy kérdezzen is. Félti az állását mint mindannyian ebben a világban. Annyi azonban leesik, hogy száz euró és háromezer forint nincsenek köszönő viszonyban. Harrach úrnál viszont ez a váltási arány, úgy hogy ha volna felesleges száz eurója már is viszem neki az árát. Amit ő állapított meg.
Ez a vasárnapi bolt bezárás – majdnem azt írtam, hogy baromság – nem helyes. A kereskedők, a kereskedelem és a vásárlók nagyot buknak ezen. S ezt az unió se kártalanítja. Megérzi az idegenforgalom és elveszítünk egy fontos komfortérzést miközben semmit se nyerünk rajta. Igazából akik javasolták és az árral szemben is keresztülvitték azok is óriási erkölcsi vesztességet szenvednek el. Ha ez így megy a tűzoltók, az orvosok és a mentősök de még a vasutasok is megérdemelnék ezt a szabadnapot. Sőt a határőrök – súgják nekem a koszovói menekültek. Várom, mikor jön az esze valakinek, s bemondja ez egy kora tavaszi április tréfa amit előrehoztak márciusra. Nagyon remélem, hogy még erre alszanak az illetékesek egyet-kettőt és férfiasan bevallják, bakot nem lövünk ha nem muszáj.
Különben hadd meséljem el, hogy a nyolcvanas években amikor már hétvége előtt is volt kőbányai sör az üzletekben készítettem egy doku filmet Hernádvécséről. Őseimet kerestem – míg közben mások Petőfit, én a nagyszüleimről akartam még többet megtudni. Ha már sose ismerhettem őket. Nem direktben kérdeztem, a község múltjáról kérdezősködtem. Ám nagy cselesen bedobtam – s bolt volt e itt? Hát, hogyne Guttmann Ignácéknak ( nagyapámék, édesanyám szülei) itt a sarkon volt a kocsmájuk és a vegyesboltjuk. Néhány idős ember kérés nélkül mondta – Ignác bácsi a Jó Isten nyugosztalja jó ember volt. Ha megszomjaztunk akár éjszaka is kinyitott. Olyan korán nem tudtunk bekopogni, hogy ne szolgáljon ki minket. Egy skatulya gyufáért is mehettünk. Ha volt pénz adtunk ha nem felírta. Hallgattam, a kamera mögé bújva ne lássák, hogy könnybe lábad a szemem.
Az orvosnak, a papnak és botosnak minden nap munkanap . Ha nem tetszik nem vállalja. A rendszer váltás után azt hittük, hogy a kereslet kínálat, az igények, a kapitalizmus farkastörvényei szerint nem lesznek rendszabályozva . Mint korábban amikor a hatóság eldöntötte – már pedig egy utcában csak egy butik és egy kocsma lehet. Tévedtünk. Viszont még van időnk, hogy korrigáljuk.
Vagy mondok egy még okosabbat. Ne legyen kötelező a vasárnapi nyitva tartás senkinek. Tehát legyen fakultatív. Innentől kezdve aki akar élhet ezzel a vívmánnyal. S akkor ezzel a megoldással mindenki megőrizheti az arcát. Ha akarja.