Amikor megszülettem , nem mostanában volt a Kazinczy Ferenc utcában laktunk, valahol ott ahol ma a bányakapitányság székel. Földszintes hosszú családi házban, emlékeim szerint az épület a Csírmaz család tulajdonában volt. Még a hatvanas években elbontották, hogy bérházakat ültessenek a helyére. Innen költöztünk az ötvenes évek elején a Széchenyi út 50 . számú ház első emeletére ahol talán 1971 – ig laktunk. Szép idők voltak. Ha arra sétálok nem állom meg, hogy ne pillantsak fel az erkélyre, és a szobánk ablakaira. Tulajdonképpen ebben a házban gyerekeskedtem, itt nőttem fel és itt mindenki mindenkit ismert. Mint faluhelyen. Még össze is jártunk bárki bárhová betoppanhatott hívás nélkül. Hellyel kínáltuk egymást és ha étek volt az asztalon még abból is jutott a vendégnek. Jól szocializált társulat voltunk. S ne felejtsem mindenki mindent tudott egymásról. Volt a házban bigott kommunista és ott lakott a nyilas városparancsnok özvegye is és ez semmi törést nem okozott köztük, köztünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 1956 – ban amikor a szokásosnál is zűrősebbe volt a helyzet együtt szorongtunk, aludtunk Emri Béla bácsi és Rózsika néni pincelakásában. Politizáltak a felnőttek , de kulturáltan. Nem értettek egyet egymással de tiszteletben tartották egymás véleményét. Ma már ez olyan mint a mese, hol volt hol nem volt…
Innen irány a Vászonfehérítő utca 66. harmadik emelet. Tízemeletes panel, egy falunyi ember gyűlt össze itt. A házfelügyelő Légrádi Katika volt és itt lakott még Vizsoly István tévészerelő mester a családjával. Többre nem is emlékszem. Viszont volt egy garázssor a Szinva patak partján ahol az első Trabantomat szállásoltam el. Ez a kocsitároló telep az ottaniak társadalmi életének egy fontos találka helye volt. Egy menekülési pont ahol láthattuk az eget és elmúlt a panelbeton határolta bezártságunk. Esténként még buliztunk is ott. A garázs sarkában még egy heverő is elfért mert egy férfiember legyen találékony és kényelmes ha alkalmi vendége akad. Tehát minden garázs belülről is csukható volt.
Majd tovább költöztünk, Bajcsy Zsilinszky út 25 szám alá, az első emeletre. Itt is volt garázsom az udvaron, de ez már a bérházak gyűrűjében. Amikor megházasodtam a Lottó ház decentrumában kezdtük az élet az első emeleten. Később előre léptünk és a másodikra költöztünk ahonnan 1978 májusában tovább mentünk a Csabai kapuba. Ezen a tájon is házat váltottunk még egyszer.
Tehát a képen látható kulcsok nem betörő szerszámok. Egyszerűen gyűltek, gyülemlettek . Nyaralók hétvégi házak – már ezek sincsenek és az elhagyott lakásaink kulcsai megmaradtak. Kidobhattam volna, szét górhattam volna de nem volt szívem hozzá. Egy kisebb bőröndre való kulcsokkal rendelkezem. Vannak amelyiken a kulcstartóról leolvasható melyik hová passzolhatott. Végül ahogy így egybe láttam, gyűjteni kezdtem. Majd rájöttem, hogy vannak olyanok amelyekből megvan a teljes kombinációs sorozat. Tehát ha valahol elvész egy vagy nem találom az újat addig bogarászok míg nem találok helyette másikat.
Tehát gyűjtöm, akinek van feleslege kulcsa, főleg olyan nagy kapukba vagy templom ajtóba való harminc centis megőrzésre átveszem. Előre is köszönöm.