Magam is szerveztem már néhány rendezvényt Miskolcon. Igazából az a legnehezebb ha kitelepüléssel párosul. Helyben minden jó hírű étteremből rendelhetünk finom falatokat és hűtött italokat. Ám ritka az olyan vendéglátós amelyik teljes arzenállal rendelkezik a kitelepülésekre. Chévingek, érthetőbben elektromos, borszeszes fűtésű nagy tálakkal jól el vannak látva ám egy komoly nagy létszámú fogadás lebonyolításához mindez kevés.
A diósgyőri gépgyár hajdani nagycsarnokában immár másodszor rendezték meg az üzem újraindításának, a projekt megvalósítását meghirdető ünnepséget. Tetszik nem tetszik egy ilyen ünnepség nemcsak a szónokok ígéretes beszédeiből áll.Ezeket fogadások követik ahol a vendéglátók a pazar ellátással is prezentálják mennyire komolyan is gondolják a kohászat újjáélesztését.
Mindkétszer az “élelmezést” Zarándi Vilmos cége vállalta. Nem okoztak csalódást. Még tartottak a beszédek amikor már felálltak a terülj asztalkákkal. A résztvevők, az ünneplő közönség figyelmét alaposan megosztotta a terítés látványa. Pompás , hatalmas tálakon marhanyelvek kínálták magukat, a másiki oldalon nyálcsordító fűszeres olajos libamáj falatkák sorjáztak.Ám szakmai szemmel feltűnt, hogy a chévingek egy fűthető termosz konténerből kerültek ki. Ilyen csak itt helyben csak Zarándi úr cégének van .Ránézésre ebbe vagy húsz tál fér el amit még a helyszínen konyhakészen lehet tálalni. Szuper egy találmány.
A menüről is írok majd. Haspókként mondom a töltött káposztától a túrós csuszáig minden kifogástalan volt. Remélem az üzem átadásakor is hasonló lesz a catering.Ott ahol valaha nem is olyan régen még a nagykalapácsok hangoskodtak furcsa volt a sok terített asztal és körülötte a mesterek akik hajdan itt ebben a világos különösen jól megtervezett hangárban dolgoztak.