Imádom a gasztronómiai kalandozásokat. Időnként sikerül is felfedezni egy két jó helyet a fővárosban. Kedvencem azok a helyek ahol nem bonyolult ételekkel traktálnak és látom mit kapok majd. S még jobb ha magam veszem el.
Nos, ajánlatom, új felfedezés a Teréz körúton az Oktogon bisztró. Igazából egy nagy önkiszolgáló étterem, de adnak magukra. Tehát csak úgy beesni nem ajánlatos. Mindig várni kell, nem engedik a zsúfoltságot, ügyelnek a tumultus elkerülésére. Szeretik ha a bejelentkező vendégek pontosan érkeznek, egy perc késés után a helybe beeső vendégnek is lehet esélye. S a lényeg másfél ezer forintért annyit ehetsz amennyit akarsz. Pontosabban amennyit bírsz. Nézegettem a a vendégeket, volt köztük olyan is aki legalább két széket is beterített. Ott volt a ráfizetés. Ám az ital se drága, szokványos egy palack ásványvíz 290 forint.
Hogy mi volt? Pizza, frissen sültek négyféle, rántott húsok, fasírt, mindenféle hús, szalontüdő, tokány borsos mártásban. Köretek, főzelékek és mindenféle savanyúság. Kenyér, torták és sokféle édesség, köztük Ischler is.Tisztaság rend a svédasztaloknál, a mosdók hígénikusak és nincs határozott idő a benntartózkodásra. Ezzel néhányan vissza is éltek. Elpilledtek, hogy újból kezdjék. A forgalom láthatóan jó.
Nos, gondolkodtam, hogy mifelénk miként működne egy ilyen rendszerű étterem. Képes lenne e megőrizni az eleganciáját, méltóságát Vagy hamar lezüllene egy csehó formára. Ki kellene próbálni, a licenc adott, jó ötletet lopni mindig érdemes.
