A kép Józsefvárosban készült. Egy kínai butik reklámja, férfia próbababák. Ott ahol naponta legalább hatezer távol keleti barátunk boltol.
Befogadóország vagyunk. Jártak nálunk a mongolok, a tatárok, a törökök , az osztrákok, németek majd tartós ideiglenességgel a szovjetek. Vannak roma, ruszin, tót és bolgár önkormányzatok. Senkinek egy rossza szava se lehet a magyarok vendég szeretetére.
Ám most, hogy az unió ránk is testálna néhány ezer afrikai muszlim menekültet, érdemes elgondolkodni. Főleg annak a fényében, hogy Budapesten épülne meg Európa legnagyobb mecsete. Nehéz döntés számunkra, hogy a humanitárius elveink alapján gazdasági és politikai menekültek ezreit fogadjuk be, miközben honfitársaink százezrei tőlünk nyugatabbra keresik a boldogulásukat.
Szívvel vagy ésszel. Ez a kérdés, mielőtt döntenénk és hagynánk, hogy az unió jelölje ki számunkra a menekültek kontingensét. Ma már látjuk, hogy Franciaországban és Németországban már mindenkinek elege van a multikultúrából. A svájciak még a bukszájukat se nyitják meg, nem, hogy a határaikat.
Ésszel gondolkodva, meg kell mondanunk – az afrikai menekültek képesek egy demográfiai robbanást előidézni a szűkre szabott hazánkban. Mindenki liberális gondolkodó míg nincs egy olyan antiszociális vagy tájidegen szomszédja , amelynek a családjából be nem toppan hozzájuk valaki háztűznézőbe.
Segítsünk a menekülteken. Támogassuk a békés otthonmaradásukat s ne is bátorítsuk őket, hogy Európában keressenek új hazát.
A magyar kormány ha nem is ilyen nyersen , de kimondja – a turisták jöhetnek, de a betelepülők nem kívánatosak. Telt házzal üzemelünk.