Igen , ne tessék találgatni, nem lézerpisztoly. Egyszerű szuper nyolcas filmfelvevő. Nekem is volt belőle több, általában szovjet gyártmányúak. Kurva drága volt bele a film, olcsó volt az előhívás és általában sosem sikerült élvezhető képeket produkálni. Igazából nem a masina volt a hibás, hanem a saját balfaszságom. Ezzel a szerkezettel nagyon oda kellett figyelni a részletekre. Akik megismerték ennek a technikának a csínját azoknak csodálatos felvételei születtek. Persze némák. Emlékezetes , hogy az esküvőnkre vásárolt színes filmre semmi sem sikerült. Viszont a bácsikám és a lányom oda vissza totyog a lottóházi teraszon. Mert ugye mozgófilmnél a lényeg a mozgás.
Aztán jött egy kolléganő Keresztes Magdolna Kazincbarcikáról aki fotósként a magyar televíziót akarta tudósítani. Velem. Egy ökörcsordát egy téeszt szemeltünk ki – ez volt a megrendelés. Háromszor is adásba ment vágóképként. A szerzők megjelölése nélkül. Így eddig tartott a tévés karrierem.
Tehát a filmezés valahogyan nem ment de, a videózásban élen jártam. A Saba kamerámmal talán Miskolcon első voltam a VHS fronton.
Ám ezt megelőzően még volt és meg is van a szovjet gyártmányú szuper nyolcas vetítőm. Eredetileg felnőtt filmek vetítésére lett beszerezve, de mivel hiányos volt az ilyen jellegű filmek utánpótlása hamar ráuntunk arra a két műre ami kéznél volt. Mikor már mindenki látta – a tartalmát egyszer elmondom – ráuntunk, a gép mint antik szerkezet gazdára vár.