Autózni sokféle képen lehet. Mi a hagyományos benzin motorost választottuk. Ezzel ugyanis a magam szerény módján de gálánsan támogathatom a hazai költségvetést. Szinte még álmomban is amikor még csak nem is gondolok a kocsikázásra, az autóm a garázsban pihen. Érdemes lenne összeszámolni, hogy mennyiféle módszerrel hányféle variációban fizetünk a motorizációs kéjelgésért.
Például most vizsgáztattuk le a feleségem Poloját. Nevetségesen olcsón. Ma már nincs zöldkártya, nem is értem minek is volt valaha. Tehát ezen spóroltunk. Majd kiderült, hogy a műszaki vizsgával még nem végeztünk mert betelt a forgalmi engedély minden rubrikája. Gondoltam , tesznek bele egy pótlapot. Áh, ez nagyon gagyi lenne. Aki nem csinálta végig, figyeljen. Ilyenkor egy paksaméta papírral be kell jelentkezni az okmányirodába vagy mondjuk a kormányablakba. Ez se volt probléma, sorszám, pontos idő aznapra, s még a megadott idő előtt tíz perccel már túl is voltunk a procedúrán. Amit viszont nem értettem – ha betelt az a nyamvadt forgalmi engedély miért kell azt az egy lapocskát hat ezer forintért megvennem. Hogy elmegyek az ablakba és még vinnem is kell a hátsó rendszámtáblát, persze leszerelve kocsi nélkül azt még megértem. Ám az, hogy mi a francért ennyire drága az lapocska azt nekem senki be nem magyarázza. Azt se, hogy miért kell két sárga csekk – amivel a postára kell menni – miért nem lehet a rendszámra ragasztandó új matrica árát is egy csekkre ráírni. Most ugyanis egyszer hat ,majd 500 forintot fizettünk, ugyanabban a menetben. Akkurátus, számítógépes munka volt a szemünk előtt.
Valaki súg most nekem. Kell a pénz a közösbe. Kell a munkahely, mégse lehet mindenki közmunkás. Na meg autózni se muszáj már. Csak ha nem teszem még megkárosítanám a költségvetést.