Ja már dicsekedtem, hogy ott lehettem a Fortuna Stúdióban az ötös lottó nyilvános sorsolásán. Nem volt szerencsém, végül harminc ezerrel lettem gazdagabb s ezért az egész szombat estém oda veszett. Már fél hatkor be kellett csekkolni az adásra, de még várni kellett a bemenetelre. Az adás előtt másfél óráig a hatos lottó műsorvezetője jópofízott a kiválasztott közönséggel. Mivel nem először voltam már ilyenen újra kellett hallgatnom a régi poénokat. Engem ne tessenek ezért sajnálni, Inkább a kis Bayer urat, akinek miden szombatja erre megy és mindig ugyanazokat a gegeket kell elsütnie. Már az első percek után derengeni kezdett, hogy az össze beszólását már ismerem. Persze ez személyes szociális probléma, de próbáltam magamon segíteni,
Ha már ő így én úgy. Mit feszengjek hiszen még nem vagyunk élőben. Feltettem néhány kérdést ha már ő is kíváncsiskodik. Például azt, hogy miért kellett átvariálni az online fogadási rendszert. A régi változat logikus áttekinthető volt, nem volt érdemes ennyire radikálisan , felismerhetetlenül összekavarni az újat. Helyeseltek a többiek. Bayer úr mentegetőzött, hogy a régi már legalább 15 éves volt, itt az ideje a megújulásnak. Ami persze igaz, de ennyi pénzért jobbat érdemeltünk volna. Idő fogytán az interaktivitásunk megfordult – kérdezte, mennyire bízunk a szerencsejáték tisztaságában. Kaptunk néhány szemléletes példát, hogy minden oké, minden steril és nincs az Jóember aki ezt megtudná manipulálni. Na , hát akkor megint kitörtem – nekem egyáltalán nem tetszik, hogy a nagy nyeremények gazdái mindig inkognitóban maradnak. Amerikában éppen a kölcsönös bizalom jegyében csak az veheti át a nyereményt , légyen bármilyen nagy összeg ha bevállalja a nyilvánosságot. Bayer – igen, de mi magyarok másak vagyunk, az irigység és a kölcsönkérők hada tönkre tenné a nyertes örömét. Tény, igaz. Viszont nem hiszem, hogy az óceánon túl mások lennének a humanoidok.
Foltatom, az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy anno rá lehetett írni a szelvény hátlapjára nevünket és a címünket. Még a kettes találatér járó 12 forintot is kipostázták és ezzel hozzájárultunk a nevünk publikálásához. Igen volt ennek jó és rossza oldala is. Jelzem, engem nem ráz meg ha megtudják, hogy hat milliárdot szakítottam a lottón. Ne legyen már az ilyen apró öröm annyira felhőtlen. Fő a bizalom. Most ugyanis az a tapasztalat, különösen ezeknél a számítógépes értékeléseknél, hogy egy egy bizonyos nagy összegű nyeremény elérésekor egyszerűen mindig akad egy ötös és elviszik a bankot. Olyan négy és öt milliárd az a határ amikor már felesleges cukkolni, hergelni a jó népet.
Igen , népszavazzunk ! Hulljon le a lepel a névtelen milliárdosokról. Különben nem hiszünk a vak szerencsében.
Hogy mi volt még ott, majd sorjában.
