Kit érdekel, hogy miként hívják Tiszaújváros legnagyobb termelő üzemét. A lényeg, hogy prosperál és továbbra is ezreknek ad munkát. Nos, a tulajdonos kerül amibe kerül ezentúl a Tiszai Vegyi Kombinát márkanévtől megszabadul. Tény, hogy nem valami hangzatos, de hát nem parfümöt gyártanak így nem értem a költségekkel járó átkeresztelkedést. Ezentúl a neve MOL valamilyen gyára lesz. Tehát kellenek az új névjegykártyák feliratok, bélyegzők meg még ki tudja milyen egyéb költségekkel jár a visszamagyarosítás. Hogy mi az oka? ne is kérdezzük. Csak.
Különben valamennyire érintett vagyok a témában. Jó néhány évet húztam le a Borsodi Vegyész újságírójaként az akkori Leninvárosban. Már csak a szépre emlékszem. Jó volt kellemes volt, egyenesben tanultam meg a zsurnaliszta szakma felelősségét. Ott ugyanis minden írásom után vissza kellett mennem ugyanoda. Szembe kellett nézni az interjúalanyokkal. Tehát úgy kellett a tollat forgatni, hogy ne röstelljem magam ha ismét átlépem a gyárkaput.
Abban az időben épült az olefingyár az NSZK által fizetett jóvátételi márka milliárdokból. Abból a pénzből amiből Fekete Jánosnak ki kellett volna fizetnie rendes áron a német koncentrációs táborokban dolgoztatott elhurcoltak bérét. Nem tette. Az akkori rendszer filléreket szórt eléjük, a pénz jó részét ellopták. Fekete úrnak elmondhattam mindezt egy ünnepségen amit Huszár Andor legendás vezérigazgató emlékére rendeztek. Fekete úr hallgatott, nem akart erről beszélni. Szerintem biztosan tudta, hogy a kulisszák mögött itt egy állampárti rablás történt, amiben ő személyes részt vállalt.
Fontos, abban az időben nem volt számítógépes korrekció. Csak a helyesírási szabály könyvre hagyatkoztunk meg a nyomdai korrektorokra. Állandó vita volt, hogy miként írjuk a gyárat, Tiszai Vegyikombinát vagy Tiszai Vegyi Kombinát. A szabály szerint egybe kellett volna. Ám az igazgatóság nem értett egyet ezzel. Mondták, a név az név, mindenkinek kuss.
A nyomdai korrektor viszont csak azért is kijavította az oldalban. Mígnem végül egy pártbizottsági határozattal itt is rendet teremtettek. Külön írtunk mindent. Mert parancs az parancs. A tudományos akadémia meg ne szóljon bele egy olyan üzem életébe ahol a nemzeti jövedelmünk nagy 
