Tuti, hogy megkapom a magamét. Hiszen egy szájból, hideget, meleget fújni sose ildomos. Ám kezdem kapisgálni, miért is támadják annyira vehemensen a magyar miniszter elnököt. Egy vezető politikus nehezen mondhatja ki, hogy a humán érzelmek és a józan ész közül csak az utóbbira érdemes hallgatni. Különben végünk. Egy felelős ország vezetőnek távlatokban kell gondolkodni, Egy tál lencséért nem adhatjuk el a jövőnket. Különösen akkor amikor a baloldal, aki keblére ölelné a fél világot nemrégiben még 10 millió román vendég munkással riogatott.
Tegyük meg amit meg kell tennünk. Ám ne hagyjuk figyelmen kívül az ezzel járó perspektívát. Vajon ha egyszer mégis béke lesz Afrika Északi csücskében és a Közel Keleten vissza mennek e a menekültek a hazájukba? Soha. Számukra a haza az a hely ahol a Kánaán . Orbánt idézve – nem szoktam – erősnek kell lennünk, nem szabad hitegetni a migránsokat, hogy mindenkit befogadunk. Hogy ezt miként kellene szinkronban csinálni, azt most még nem tudjuk. Merkel még ábrándozik, álmokat kerget. A bajorok már rádöbbentek mibe keveredhetnek. A britek meg a csatorna mellé még egy vizesárkot is húznak majd, sőt az UNIÓ -ból is kiválnának. Elegük van a járda szélen jógázó indiai polgártársaikból. A franciák meg már elestek. Párizs gettósodik.
Nálunk viszont tökéletes volt a történelem oktatás. Sokáig. Mindenki tudja a Trójai faló esetét. Az idősebbeknek nem kell elmagyarázni kik voltak a janicsárok. Így aztán ha azt mondom, hogy a falovat is regisztráltuk már, akkor elhihetik Európában már itt vannak a faménesek. A fenti kép nem fotóshop. A szerencsétlen partra vetett szír kisfiú szívbemarkolóan fájdalmas képe már bejárta a világsajtót. Nincs , nem lehet olyan ember , embernek mondott élőlény akit ne sokkolna a látvány. Minden együttérzésem a családdal, aki túlélte a tragédiát. Ám ne feledkezzünk meg a fenti kép sugallatáról se. Akik tudnak angolul fordítsák le mindenkinek. Minket persze ez se tart vissza attól, hogy a menekülteknek vizet, élelmet, takarót és minden földi jót vigyünk. Mert emberből vagyunk. Ám ne tévesszük szem elől a besurranó szálkás falovakat se.