Őrzöm a katonakönyvemet, szép zöldes barna. Obsitos levelem is van, amiben hivatalosan közlik, esetleges mozgósításkor se számítanak rám. Igazából ez a kor függvénye, nem is vagyok annyira lelkes a lemondó nyilatkozat miatt. Bízom benne, hogy az újra sorozás csak vaklárma és a fiataloknak már nem kell csak a muszáj alapon angyalbőrbe bújni. Bár szkeptikus vagyok.
A tartalékosok már beöltöztek. Ott lesz a helyük a déli határon. És még azt se tudjuk, hogy meddig, meddig tart a menekültek utánpótlása. Ami aggasztó, hogy nőtt a terror veszély egész Európában. Köztudomású nem minden menekült valódi. Az iszlám állam , a terrorszervezetek ezerszámra dobják át a katonaköteles korú fiatal férfiakat. Közülük sok ezren gyakorlott harcosok akik nem biztos, hogy őszinte jó szándékkal jönnek hozzánk.
Ma utólag vissza gondolva elhamarkodott volt a hazai sorkötelezettség megszüntetése. Valaki, valakik azt hitték, elhitték, kitör a világbéke és csupa barátokkal vagyunk körül véve. Ha ma kellene erről dönteni egyetlen normálisan gondolkodó párt se állna elő ilyen ötlettel. Amikor ezt eldöntötték akkor se volt reális, puszta politikai haszonszerzés motiválta az ötlet kiagyalóit. Ráértünk volna még.
Most akár egy tanulmányt ist tarthatnék a hadsereg nevelő szerepéről, a foglalkoztatásban betöltött fontosságáról. Tény, hogy árvíznél és kukorica törésnél vagy szüretkor bevetették a kiskatonákat. Ám ez nem jelentette azt , hogy feleslegesek voltak.