Ha újra kezdhetném gasztroblogger lennék.Korábban az újságíró szövetségnek is volt egy vendéglátós szakmai tagozata,, a kollégák elsősorban a szállodákat éttermeket tesztelték. Megírták hol a legjobb a kaja , magyarul folyamatosan potyáztak. Vagy mégsem. Nos, nekem már régóta szokásom, hogy a feltálalt éttermi fogásokat megörökítem. A pincérek – ha nem ismernek – rögtön ajvékolnak – csak nem egy ellenőr tévedt a portára.
Mindenkit megnyugtatok, a felvétel saját célra készül mert szerintem a tartalom és a forma egysége nagyon fontos az étkezési kultúrában. Még a mákos tésztát is lehet úgy szervírozni, hogy a szomszéd asztaloknál is epedjenek érte. Ezeket a képeket a City Hotel éttermében a Drótban fotóztam. Egyik kedvencem a vadas marha zsemlegombóccal. Ránézésre is elragadó. Másik a magyaros brassói. Finom házi csalamádéval. Igazán fotógén étel. Sajnos sokszor megesik, hogy maga a tálalás olyan elragadó, hogy rögtön neki veselkedek az evésnek s már csak az üres tányér láttán jut eszembe a kimaradt kamerázás. Ez a Drótban gyakori gond.
