Most jövök rá, hogy hátrányos helyzetű gyermekként töltöttem a fiatalságomat Miskolcon. Ha vidámparkba vágytam Budapestre kellett autóznunk vagy vonatoznunk. Megmondom a frankót imádtam a pesti angolparkot. Még egyszer a hullámvasútra is felültem. Talán tévedésből vagy éppen fel szerettem volna vágni a bátorságommal a partnerem előtt. Ma már ha fizetnének se tenném meg még egyszer. A bécsi Práterben fejjel lefelé száguldó vasútnak még a látványa is sokkol. Az ezzel járó sikítozás meg fáraszt is. Igazából a pestiben a szellemvasút, az elvarázsolt kastély és a dodzsem fogott meg. Így aztán egyszer , talán a hetvenes évek legelején már mint firkász bejelentkeztem egy riportra a vidámparkba. Akkor mindent – már ami ínyemre volt kipróbáltam, beutaztam. Ennek a cikknek az volt az aktualitása, hogy Miskolcon is lesz vidámpark. Tulajdonképpen gyerekkoromban ez egy visszatérő városházi projekt volt. Emlékszem, tervezték a Majális parkba, az Úttörőparkba és az Avas tetőre is. Ehhez még libegőt is álmodtak. Talán az Északterv még élő munkatársai többet is tudnának erről az elképzelésről. A lényeg, hogy sosem valósult meg és ahogyan a jövőt latolgatom már nem is lesz ilyen Miskolcon. A Búza téri olasz vándor vidámpark emléke is elhalványult. Ehhez hasonlót nagy nosztalgiával utoljára a Különben dühbe jövök filmben láttam.
Vigasztaljon mindannyiunkat, hogy a pesti vidámságnak is már csak annyi. A főpolgármester úr még egy jót lovagolt a közelmúltban az angolpark legszebb körhintáján és lehúzták a rolót. Kell a hely az állatkertnek. Többe állat lesz és kevesebb móka, kacagás. Közbe valaki, valami azt súgja a mai fiataloknak az a fajta szórakozás már nem is hiányzik. Ők már az okos kütyűken virtuális játékokat játszanak. A vásári, a mutatványos a hintás,a libegős és a száguldó, szédítő játékoknak már annyi. Game over…