Régen, még talán az átkosban, amikor Hegyeshalom után Ausztriában nem volt sztráda felfedeztem Bruckban egy pléh rendőrt. Abban az időben kis osztrák falvakon jutottunk el Bécsbe. Az ott élők nehezen viselték el a nagy forgalmat, de nem volt elegendő zsaru, hogy fékezzék az arra száguldozókat. Erre találták ki a messziről élethűnek tetsző, lassításra ösztökélő rendőr képét. Annyira hatásos volt, hogy már kíváncsiságból is fékeztünk és megnéztük, vajon mi francért pózol a közeg ilyen mozdulatlanul. S ami még érdekesebb akár hányszor észleltük mindig bedőltünk a trükknek. Hazaérve – ott helyben lefotóztam – meggyőztem dr. Sárközi Ferenc tábornok barátomat, hogy koppintsuk le a szisztémát. Úgy is lett, szegény Barna Gyuri ( Lézerpont) még az osztrák rendőrnél is élethűbb képet varázsolt. Bár volt egy apró hibája, a hazai rendőrünk pisztolytáskája nem a megfelelő oldalra került. Sebaj. Beharangoztuk, s Mályinál kitették az út szélére. Szegény rendőr mindössze három napot élt. Hiába tervezgettük, hogy szériában gyártják majd és minden forgalmas helyre jut egy ilyen poszter zsaru, de már az elsőt is megfújták. Valakinek megtetszett és hazavihette a garázsba.
Ez arról jutott eszembe, hogy Dunántúlon a képen látható kanyarba egy meseautó képét állították. Engem nem lepett meg, hogy ezt is hamar megrongálták. Hiába segített néhány napig a forgalom konszolidálásában, ezt megrongálták majd úgy elvitték mint a mi posztosunkat. Na ennyit a hazai kultúránkról. Bár az osztrák pléh zsarukat se nagyon látom már a szomszédoknál. Egyébként egy ilyen poszter szerű rendőrautó az én garázsom hangulatát is feldobná. Jól mutatna. Csak azt nem tudom, hogy aki egy ilyet meglovasított, miként vitte haza. S az állványt miért hagyta ott.