Drága édesanyám élete végéig szódázott. Most már magam folytatom a családi tradíciót. Kezdtük valamikor az üvegessel és ezt rendszeresen cserélgettem a Széchenyi úti kis csemegében. Csak ott volt. Később több maszek szódás üzlet nyílt. A legismertebb a Marosi nénié volt. Tőle még kicsi és színes üvegeket is kaphattam. Mert ezeket a régieket gyűjtögettem mígnem mára valamennyit elkóríncsálták . Később a Tanoda pékség mellé egy ugyancsak idős nénihez jártam töltetni. Így végül az állandó szóda ellátási kötelességem folytán az össze s miskolci beszerzési forrást megismertem. Édesanyám sokáig ragaszkodott az üvegeshez, nem akarta elfogadni a műanyagost. S igaza volt kezdetben ennek volt egy kis mellékíze. Sikerült megszüntetni, de az igazi érv az volt , hogy az üvegesek kimúltak.
Jelenleg Miskolcon a legjobb szódát – különleges lehet a víz – Diósgyőrben a Vár szikvíz üzemben csapolják. Most ide járok, mert szóda nélkül nem élet az élet. Csak úgy mellesleg említem – van egy hiedelem, hogy a szénsavas nedű impotenciát okoz. Ez mese. Nem kell ehhez szódavíz.
