Kezdem az őszinte vallomással. Abban a tudatban leledztem, hogy a Túró Rudi, a kedvenc csemegém egy ősi magyar recept alapján készül. Szinte biztos voltam abban, hogy ez egy igazi Hungaricum . Mi más is lehet ha egyszer túróból gyártják és a Rudolf becézett változatában híresült el. Az eszembe se jutott , hogy Habsburg Rudolf, császári trónörökös emlékére hajazna ez a finom csemege.
S mi történik, egy fagyos kora délelőtt gyanútlanul sétálok a Duna parton a Pesti Vigadó környékén és betrafálok egy igazi orosz élelmiszer boltocskába. Ahol a pult melletti mélyhűtőben százszámra hevernek az orosz Túró Rudik. Ciril betűsek és különböző ízűek. Egyik jobb mint a másik. Igaz fagyosak, de ritka finomak. S a kedves hölgy tört magyarsággal elmagyarázza, ez az igazi Rudi. Az eredeti., a moszkvai. Ezt koppintottuk le és elhallgatjuk az igazságot: az igazi Túró Rudi az orosz találmány. S ha mindannyian az UNIÓ tagjai lennénk már ki is perelnék alólunk ezt a finomságot. Kérdezem akkor miért nem Vlagyimirnek vagy Szergejnek nevezik , miért pont Rudinak ? Na mindegy, közös szókincsünk ehhez most kevés volt megtárgyalni ezt a súlyos problémát. A kutatást viszont folytatjuk. Például ma reggel a konyhai hűtőben – ha jól emlékszem tegnapról még maradt két csokis és egy fahéjas. Most lecsapok rá.
