Az első főnököm – Csala László a Déli Hírlap első, alapító főszerkesztője – kilencven éves – nagy idők nagy tanúja

Laci bácsi, gyorsan elszállt az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy  Bekes Dezső bekisért a nagy szobádba. Bemutatott, hogy ha engedélyezed, holnaptól a Délinél körmölhetek. Rögtön bekerültem Katika , a levelezési rovatvezető asszony szobájába és két hónapig Völgyi Béla bácsi iróasztalán osztozhattam. Ő ugyanis csak déli tízig volt bent. Szóval minden ott kezdödött a Te birodalmadban. Az is igaz, hogy idáig Te voltál az egyetlen aki egy nap azonnal kirúgott. Majd másnap reggel közölted, hogy felejtsem el az egészet. S visszavettél. Ha már szóba hozom, elárulom a 24 órás  kirúgásom hátterét, Megírtam, hogy a miskolci pártbizottság és a nőtanács közös ülést tartott. Ami persze, olyan nagy hülyeség volt, hogy mindenki gyomrát megfeküdte. Már azt se tudom, honnan izzadtam ki ezt a marhaságot. Ennyit a korabeli politikai műveltségemről. Majd később barátok lettünk. Bár sokszor méltatlanul megharagudtál rám, de sebaj. Számomra Te nagyon fontos voltál, sokat köszönhettem Neked. És ez egyszer nagyon nagyon belém villant. Pontosan akkor amikor 1992 decemberében megválasztottak a Déli Hírlap igazgatójának. S aznap elfoglaltam azt a széket amelyik a Tiéd volt, amellyel szemben sokszor álltam a szőnyeg szélén. Körbe néztem – egyedül voltam a nagy padlószönyeges szobában – s arra gondoltam, mi lenne ha most látnál. Emlékeznél e arra, hogy miket mondtál – olvassak sokat Mikszáthot és Jókait, Móricot és sok más magyar klasszikust.  Hallgattam Rád.

Közben elszaladt az idő. Isten Éltessen Laci bácsi sokáig !