Berettyóújfalun népszavazást tartanak a börtönkórház befogadásáról. Természetesen a kívülállóknak tévképzetei vannak egy ilyen intézményről. Csípőből elutasítják. S ha még az ellenzéki pártok egyszerű politikai haszonszerzésből ráerősítenek erre akkor bizony a rabokat továbbra is a normál kórházi kórtermekben kell majd elhelyezni. Persze külön őrizettel. Nos, ennek apropóján megosztom ezt a cikket.

Évente átlagosan 20 nő szül a tököli Büntetés-Végrehajtás Központi Kórházában, de csak egy részük kerülhet át Kecskemétre, ahol az ország egyetlen anya-gyermek körlete található. Olyan fogvatartott nőket helyeznek el itt csecsemőikkel, akik már a börtönben szültek. De mi a sorsuk a büntetés-végrehajtás kötelékében világra jött gyerekeknek? Mikor, hova kerülnek, és meddig maradnak?

A Büntetés-Végrehajtás Központi Kórház szülészetén és a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Anya-gyermek Részlegén párhuzamosan követtük végig a folyamatot, és közben úgy hozta az élet, hogy azt is láthattuk, hogyan zajlik egy szülés a tököli rabkórházban.

Máté alig múlt öt hónapos, de az már most bizonyos, hogy az élete egészen máshogyan kezdődött, mint ahogy az általában szokott. Születési anyakönyvi kivonatában Tököl szerepel, jelenleg pedig a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben él. Fél évig még biztosan.

Édesanyja két nappal az előzetes letartóztatása előtt tudta meg, hogy állapotos, de a babát így is vállalta. Éva akkor volt öthetes terhes, kisfia pedig már a tököli rabkórházban született. Innen kerültek át a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Anya-gyermek Részlegére, ahol összesen 20 kismamát tudnak elhelyezni a csecsemőikkel.

Ők mehettek, de a közös elhelyezés nem minden esetben ilyen egyértelmű. Ha ugyanis az anya nem vállalja a gyermek gondozását, egészségügyi állapotánál fogva nem képes ellátni csecsemőjét, kiskorú gyermek sérelmére követett el bűncselekményt, vagy a bíróság korábban már tiltotta el gyereke gondozásától, akkor az Országos Büntetés-végrehajtási Országos Parancsnoksága (BVOP) biztosan nem engedélyezi az anya és az újszülött közös elhelyezését.

De még ha engedélyezi is, az sem tart örökké. 2013. július 1. előtt csupán fél évet tölthettek együtt a fogvatartott nők csecsemőikkel. Egy ombudsmani javaslat hatására, négy éve ezt fél évvel emelték, vagyis ma a fogvatartott anyák egy évet lehetnek együtt gyermekükkel.

2018. január 1-től a szabályozás megint változik, és már nem csak a bv-kórházban született csecsemők kerülhetnek az édesanyjukkal Kecskemétre, hanem azok a kisgyerekek is, akik még nem töltötték be az egyéves kort, amikor anyjuknak börtönbe kellett vonulnia.

12 hónaposan viszont minden gyerek kikerül a börtönből – akkor is, ha az anya még marad. Ez a legtöbb európai országhoz képest még mindig rettenetesen rövid idő. Dániában, Olaszországban, Lengyelországban és Németországban alapból 3 évig lehetnek a fogvatartott nőkkel csecsemőik. Franciaországban 18 hónapot tölthetnek együtt, amit 2 évvel meghosszabbíthatnak, de az Egyesült Királyságban is 21 hónap a maximum közösen eltölthetett idő.

Máté édesapja és édesanyja egy éve, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt került előzetes letartóztatásba. Ennél többet az ügyészség kérésére viszont nem tudhatunk arról, hogy pontosan mivel gyanúsítják a 31 éves nőt. Mivel korábban soha nem volt büntetve, úgy számol, ha elítélik, kedvezményekkel együtt legfeljebb 8 hónapot kell még leülnie, miután Mátét elveszik tőle.

Mert 2018. január 23-án biztos, hogy elveszik – itt, Kecskeméten pedig ezzel a tudattal sokkal nehezebb együtt élni, mint elviselni a bezártságot.

Amikor erről kérdeztük, Éva többször elérzékenyült, de azt mondta, itt nem lehet sírni, mert ha az ember elindul egy lejtőn, onnan nincs megállás. Éppen ezért teret sem ad ezeknek az érzéseknek. Neki ez a túlélési stratégiája.

Pedig ők ketten még szerencsésebb helyzetben vannak: rendszeresen látogatja őket a nő édesanyja és 3 éves kislánya, Mátéhoz pedig – a BVOP engedélyével – a szintén előzetesben ülő apja is eljöhet havonta egyszer. Már az is biztos, hogy a kisfiú egyéves korában a nagymamához kerül majd, ő lesz ugyanis a gyerek ideiglenes gyámja, amíg a fogságban lévő szülők felügyeleti joga szünetel.

Kovács Gyula, a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet alezredese szerint az ilyen mértékű támogatás egyébként nem jellemző. Ritka a biztos háttér, sokakat pedig a nagy távolságok miatt egyáltalán nem látogatnak.

„Jelenleg 10 nő tartózkodik a körleten a csecsemőjével, de csak 5 fogvatartotthoz járnak rendszeresen. A legutóbbi statisztikák szerint viszont egy év után ugyanannyi gyerek került rokonhoz, mint nevelőszülőhöz, vagy állami gondozásba.″

Azt, hogy Hajnalka kislánya hova kerül majd Kecskemétről, még az anya sem tudja. Az viszont biztos, hogy a 29 éves nő harmadik gyerekét a tököli rabkórházban szüli meg. 13 és 8 éves lányát most a nagymama neveli, és nem valószínű, hogy be tudna vállalni még egy gyereket. Hajnalka szeretné, ha lányát a gyerek apja venné magához, amíg letölti büntetését, de fél, hogy a 25 éves férfi nem tart ki mellette.

Hajnalka vagyon és testi épség elleni bűncselekmények miatt öt év fegyházbüntetést kapott jogerősen. Majdnem két és fél évet előzetes letartóztatásban ült, aztán hazaengedték, és teherbe esett. Idén február 24-én, már hat hónapos terhesen vonult be, csakhogy elkésett. nyolc hónappal később kezdte letölteni büntetését, így elbukta a kedvezményét, és egy nappal sem szabadulhat korábban.

Bár a rabkórházban is szigorú felügyelet mellett őrzik a fogvatartottakat, a kórtermek ajtaját mindig zárják, az intézménynek mégis inkább az egészségügyi szabályoknak kell megfelelnie.

„Nem rendelkezünk olyan vasajtókkal és biztonságtechnikai rendszerekkel sem, mint általában a büntetés-végrehajtási intézetek. Mivel itt betegeket látunk el, sokkal kisebb az esélye olyan rendkívüli eseménynek, mint más intézetben, az egészséges fogvatartottak között″ – mondta Lakatos Viktor, alezredes, a Büntetés-Végrehajtás Központi Kórházának igazgatóhelyettese.

A tököli rabkórház egyébként semmivel sincs rosszabb állapotban, mint ma akármelyik egészségügyi intézmény a fővárosban. És amellett, hogy betölti a két legalapvetőbb funkcióját, a fogvatartott nők szerint itt valahogyan egészen más létezni.

„Az, hogy nővérkékkel vagyunk. Az, hogy nem egy vasajtó van előttünk, hanem egy normális ajtó. Azért valamennyire – hiába vagyunk bezárva –, szabadabbnak érezzük magunkat. Más és jobb. Én ha tehetném, itt tölteném le, de tényleg.″

Még úgy is, hogy a szabályozási háttérnek köszönhetően a fogvatartottakat – függetlenül attól, hogy előzetesek, elítéltek, vagy hogy milyen fokozatba sorolta őket a bíróság –, közösen helyezhetik el. Vagyis itt szül a piti lopás miatt előzetes letartóztatásban ülő nő, de a gyilkosság miatt elítélt fogvatartott is. Az viszont az alezredes szerint nem jellemző, hogy az első bűncselekmény miatt elítélteket egy kórterembe fektetnék az emberölés miatt elítélt fogvatartottakkal.

Minden szolgálatban egy szülésznő, egy csecsemőápoló és egy szülész-nőgyógyász dolgozik, hétvégén és éjszaka a szakorvosok telefonos ügyeletet adnak, ha pedig kell, azonnal mennek. A császáros szüléseket is itt, a rabkórház sebészeti műtőjében végzik, koraszülések esetén pedig a Péter Cserny Alapítvánnyal dolgoznak együtt. Alternatív szülési módszerekre a kismamáknak nincs lehetőségük, részt vehetnek viszont terhestornán, de erre kötelezni ugyanúgy nem lehet őket, mint a dohányzástól eltiltani. Merthogy itt, Tökölön 10 kismamából 9 biztosan cigizik.

Hajnalka június 20-ára volt kiírva, de a melegfront nála is hatott, és június 19-én, 4 óra 46 perckor berobbant a világba harmadik kislánya. Vagyis a maga 4040 grammjával és 47 centijével inkább beküzdötte magát oda.

Aznap hajnalban, a tököli rabkórház szülőszobájában pedig valahogy mindenki – és főleg mi – elfelejtette, hogy mégiscsak egy börtönben van, és mégiscsak egy elítélt bűnöző szült. Mi csak egyszer tapasztaltuk, az itt dolgozó orvosok és nővérek viszont állítják, hogy a csoda még ilyen körülmények között is csoda.

A folyamat persze itt is ugyanúgy zajlik, mint bármelyik más kórházban. Miután elvágták a köldökzsinórt, Hajnalka mellkasára tették a csecsemőt. Fürdetés, a paraméterek pontos felmérése és lemérése után a szükséges beavatkozásokat még elvégezték, majd a nőt két óráig a szülőszobában figyelték, ahonnan aztán a baba-mama szobába vitték. Az anya és csecsemője a következő pár hétben – amíg nem engedélyezik az átszállításukat – a többi állapotos fogvatartott nőtől elkülönítve, ebben a kórteremben marad.

Tökölön évente átlagosan húsz szülést vezetnek le, idén Éváé volt az első, Hajnalkáé pedig a tizenkettedik, és ő lehet a kilencedik fogvatartott nő, aki 2017-ben újszülöttjével a kecskeméti anya-gyermek körletre mehet.

2010-ben 18 csecsemő született a rabkórházban, de csak 8 újszülött kerülhetett át az anya-gyerek részlegre. 2011-ben 24 gyerekből 16, 2012-ben 13-ból 10, 2013-ban 17-ből 16, 2014-ben 20-ból 16, 2015-ben pedig 14-ből 10 újszülöttet szállítottak át Kecskemétre. Igaz, ebben az évben még 4, 2014-ben született csecsemőnek és édesanyjának engedélyezték a közös elhelyezést.

Az anya-gyerek részleg sokáig Tökölön működött, 2002 februárjában viszont az egész körletet Kecskemétre helyezték át, ahol 2016. végéig 200 gyerek kapott esélyt egy normálisabb életre. Összesen ennyien maradhattak édesanyjukkal abban az első évben, ami a szakemberek szerint nagyon fontos a kötődésük szempontjából. De talán naiv feltételezés, hogy az elszakítás után nem kerülnek megint rögtön hátrányba azokkal a társaikkal szemben, akik egyébként nem indulnak ilyen mértékű hendikeppel.

Hajnalka háromnegyed hétkor már a baba-mama szobában ült, túl az első szoptatáson. És nagyon izgatottan. Még bőven dolgoztak benne a hormonok, na meg a kíváncsiság, hogy mit szól majd a hírhez kislánya édesapja, akit reggel 7-kor a raboknak kiosztott mobilon hívhatott fel, és aki apák napja után pár órával, 25 évesen apa lett.