Amikor másodperceken múlik az élet – radikális forgalmi rendváltozásra lenne szükség a megyei kórházban – dugó az ispotályból a hospitalba
Szántó István
Pontosan 2009 tavaszán csaknem egy hónapig renováltak a megyei kórházban. Utólag is köszönöm, még egyszer. Most készülök az ottani élményeimet megörökíteni. Most hirtelen valamennyi megelőzve egy közérdekű fontos témával rukkolnék elő.
A kórterem ablakából minden délután megcsodáltam azt a hosszú kocsisort amely ki be próbált araszolni az ispotályból, a hospitalba. Amikor ennyire ráérős voltam próbáltam megfejteni miként lehetne ezt a folyamatosan, minden délután kialakult dugósort megszüntetni. Forgalomtervezéssel nem foglalkozom, de kiváló elméleti szakember vagyok – mint ismeretes parkolási ügyekben meg született zseni – így többféle variációra gondoltam.
Laikusként itt látnám célszerűen egy elkerített csak mentőbejáratot. Innen ugyanis minden irányba gyorsan lehetne haladni. A két szélső gyalogúton csak nem lenne veszélyes a közlekedés.
A korábbi főigazgatóval és a város főépítészével is beszéltem erről. Mindannyian megnyugtattak, a probléma ismerős, dolgoznak rajta. Ennek már 10 esztendeje lesz, időközben megépült a Csillagpont, már az emblémáját is leverték, de a helyzet lényegében semmit nem változott. Van ugye egy hatalmas gyógyító gyár óriási személy és teherforgalommal miközben az intézmény ki be fogadó kapacitása teljesen beszűkült. Trombózisos, infarktusos állapotban leledzik. Megesik, hogy a villogó mentőautók percekig rostokolnak a kapu előtt a dugóba kerülve, se előre se hátra nem mehetnek mert a kapunál éppen számláznak, s fizetnek.
Végre sikerült beszélnem a legilletékesebbel az intézmény parkolási forgalmi rendjéért felelős vezetővel. Teljes egyetértésben állapítottuk meg, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. Nos, többféle megoldás létezne. Fontos lenne a Blaskovics utcában mindkét oldalon egy-egy mentősávot kialakítani az út menti ingatlanok rovására. Sok pénz, de mire ne jusson ha erre sincs. Ezzel párhuzamos a főúton is kell egy ki be hajtó forduló sáv. S az se ördögtől való, hogy a jelenlegi lámparendszer a mentőkocsiból is vezérelhető. Nyugaton ez a technika már régóta ismeretes.
Most a kórházi parkolás hatszáz forint. Kecskeméten mint már meséltem, az első félóra ingyenes. Utána viszont már vadul ketyeg az óra. Kérdés mi lenne az ideális. Amikor a feleségemért bementem Kecskeméten kiderült, elkapkodtam még három óra volt mire minden papírt megkapott. Végül a becsekkolás horroráron zajlott. A nagy baj, hogy Miskolcon kevés a parkolóhely a kórházon belül.
Az illetékes elmondta, hogy már két évvel ezelőtt felvetődött, hogy a jelenlegi főbejáratnál, amely jelenleg csak személyforgalmi kialakítanak egy sorompós mentőbejárót. Logikus lenne, de ezt az akkori főigazgató baleset veszélyesnek vélte. A hátsó kapu forgalmi rendjének az átalakítása is szóba került. Mint az a főépítészi terv, miszerint a Blaskovics utcát megnyitják, hogy a város másik végéből még egyszerűbben, minden kerülő nélkül lehessen a kórházba eljutni. A téma, a probléma ismét terítékre kerül és ha nagyon sokat rugózzunk rajta egyszer csak lesz már valami.
Elvégre az emberéletek mentésénél még a másodpercek is számíthatnak. Jut eszembe erről egy régi igaz történet amit még Kalló Emil főorvos úr mesélt. Sokáig szerettek volna egy fontos kórházi műszert vásárolni, de sose jutott rá a keretből.
Mígnem akadt egy potentát beteg aki vízszintes helyzetében, nyakkendő nélkül, pizsamásan rögtön belátta e nélkül a műszer nélkül már nem élet az élete. Morbid a sztori, de valós, a megyei tanács kutyafuttában intézkedett. Elmondása szerint még a Merkuros autó kiutalási sorszáma is nagyot lódult. Egy hét múlva mehetett az új nagy Polskiért.
