Megjártuk az Éléskamrát- Nagycsécsen van egy különleges gasztronómiai laboratórium – megidézik a békebeli időket

Szántó István

7 év ago

“A mindig talpon lévő vendéglő olyan mint az orvos, a pincér akár az ápoló kezelik a fáradt, ideges vendégeket. Nem ellenkeznek , nem vitáznak hanem megnyugtatják őket” Ez Gundel Károly mondása.

Ez olvasható a Miskolchoz közeli Nagycsécsen található Éléskamra vendéglő étlapjának az első oldalán. Tény, számos jót, dicséretet hallottam már erről az útmenti étteremről, ideje volt, hogy már magam is teszteljem. Majdnem pechem volt mivel délidőben az volt kiírva, hogy zárva, szerencsémre az ajtó viszont nem. Kiderült, áramszünettel kezdtek, s éppen abban a pillanatban állt helyre a rend. Kezembe vettem az étlapot, borzalmasan bosszantott, hogy egyszerre ennyi jót nem ehetek végig. Fájdalmas volt a döntés. Olyan a kínálat, hogy nehéz a választás.

Egy ilyen átmenő út menti vendéglőben könnyű elkényelmesedni, hiszen biztosan nem a település lakosságára számítanak. Tehát nem nagyon motiválja a tulajdonost, hogy rendre új étlappal lepje meg a betérőket. Ám mintha itt egy teljesen újszerű vendéglátós szemlélettel találkozhatnak. Ha nekem nem hisznek próbálják ki maguk. Kizárt a csalódás. Olyan kedves és készséges a felszolgálás ami már a régi békebeli időkre emlékeztet.

Ide érdemes kijárni.

Ez babkrém leves. Nem ettem még ilyet. A sajt alatt csodálatos kis karikákra vágott olíva bogyók rejtőznek. Érdekes felfedezni, hogy a bableves miként harmonizál az olivával

Camembert sütve finom csicsóka pürével. Ez ránézésre krumpli,de mégse az. Ilyet se láttam még sehol. Ismert a csicsóka jó a cukorbetegeknek

Tessék figyelni ez már csak egy féladag bécsi szelet. Eredeti formájában lelógott a tányérról. Hogy valami rosszat is mondjak, hiszen ez nem egy fizetett hirdetés: kértem hozzá egy káposztasalátát. Ritka rossz volt.Szemre szépen vágott, de ízetlen, még sóval is ehetetlen. Ennek a receptjét szívesen megosztanám a szakáccsal.

Exit mobile version