SzántóGráf

Tapsi hapsi lett Ede úrból – ünnepi beilleszkedés – érzi a tavasz zsongító leheletét – csak a sárgájára utazik , szarik a koleszterinjére

Ugye, akár húsvéti nyuszi is lehetnék – persze nem vagyok én csokiból – mondta rövid interjújában – felálló fülekkel

Ede , Edison úr első húsvétja. Örömmel jelentem, hogy tökéletesen beilleszkedett a családba. Belső genetikai átalakuláson ment át, megfigyelte kitől mit érdemes átörökölni. A vallási ünnep úgynevezett spirituális részleteivel még nem terheltem így a tojás, a nyuszi és a hétfői locsolkodás jelenti számára a húsvétot. A tapsifüles pozitúra nagyon megfogta a fantáziáját. Bár naptárt nem használ mindannyiunknál jobban érzi a tavasz zsongító leheletét. Szaporodna mint a nyúl. Talán ezért is vetette fel a füleit mint egy valós tapsi hapsi. Ami már biztos a sonka ínyére van, a tojásból a sárgájára utazik, a fehérjét pedig a szőnyeg alá rejti a szűkösebb napokra. Persze nem tudhatja, hogy a sárgája az ami a koleszterint növeli.

Ede, Edison mint tapsi hapsi megnézte a róla készült fotót. Annyira tetszett neki, hogy elégedetten az oldalára fordult, s ott helyben megkezdte a pihenést.  Nem is csoda éjszakás volt. Csaholt, ugatott az ajtó előtt szinte virradatig. Talán megsejtette, ma délután nagymosás lesz, s ennek maga lesz az alanya. S, hogy hogy nem ezt a procedúrát valahogyan nehezen viseli. Csak a végét szereti, amikor a lucskos bundáját megrázhatja és még a plafonra is felverheti magáról a vizet.

Exit mobile version