Választási vasárnap – Csöbör Hubay befutott behűtöttünk egy édeset és egy fanyar szárazat – tornaterem helyett nem lesz mecset az utcánk végében – na ezt már nem hagyhatom – lenyaltam a borítékot

Eleget tettünk állampolgári kötelezettségünknek.

Mi tagadás elkószált az agyam. Az járt a fejemben, hogy négy esztendeje még drága Édesanyám is voksolt. Mivel magam is szép korúnak számítok nem könnyen vonszoltam fel a nem akadálymentesített Szilágyi úti iskolában. Pontosan akkoriban töltötte volna be a 94. esztendejét. Kimondatlanul egyre gondoltunk. Mamámnak ez lesz az utolsó voksolása. Aznap reggel hatszor is felhívott, hogy mikor indulunk, mikor viszem, mivel nem egy körzetben tartoztunk. Útközben egyre csak azt kérdezgette, s hová ikszeljen majd. Nyugtatgattam, ne aggódjon segítek. Hazafelé már nyugodtabb volt, egész nap nézte a tévét, de este nyolckor már elaludt az izgalomtól.

S mit láttam ma a körzetünkben. Mintha Édesanyám vánszorgott volna fel a hatvanas körzetben.  Ősz hajú idős asszony, harmadik szomszédunk, öt éve már minket se ismer meg, de most erőt vett magán. Hagyta, hogy elcipeljék. Nincs is ezzel gond, a család ott segít ahol tud. Itt Miskolcon ebben a kellemes környezetben csak a lelkiismeretünk számít. Itt nem volt étolajos, lisztes, kolbászos, cukros egység csomag osztogatás. Krumplit, almát se kaptunk sőt még ötszáz forintot se ígértek, ha jó helyre húzok be.

Elanyátlanodtam volna, ha a körzet előtt nem állnak az úgynevezett közvélemény kutatóknak álcázott tanácsadók. Mindannyiukat meghallgattam. Okosítottak, technikai, stratégiai szavazási trükkökről informáltak. Másikuk meg a hazafiasságomra apellált: szerinte ha tévedek, ha megtévedek holnap az utcánk végében leteszik a miskoci mecset alapkövét. S  hamarabb felhúzzák mint a 10 éve épülő tornatermet.

Ki ne hagyjam, volt olyan aki a jövőmet féltette, s elárulta, minden szobánkba bejelentkezik egy ukrán és egy afgán szíriai menekült. Azt hiszem ezt már magam is tudtam értelmezni.  Így elővettem a kiradírozhatatlan tollamat, leteszteltem és behunyt szemmel ikszeltem. Ezután jött a neheze. Nem számítottam a nagy origamira. Bizonyára mások is megerősítik, a két lapot nem lehet normálisan összehajtogatni, úgy, hogy simán beleférjen a borítékba. Hajtogattam így is úgy is – mint egy japán iskolában – majd csak sikerült begyömöszölni.

Rám szóltak nem muszáj leragasztani! Biztos ami biztos végig nyaltam a borítékot – úgy mint az előző négy év során.Estére két pezsgőt hűtöttünk be – édeset és egy fanyar szárazat. A franc se tudja melyiket bontjuk fel.

Ma hétfő reggelre kisimultam. Lenyugodtam. érvényesült a papírfor-

ma. A két favorit – Csöbör Katalin és Hubay György a Fidesz KDNP jelöltjei fölényesen győztek. Így aztán gyorsan elfogyott a pezsgő. Már arra se emlékszem, hogy milyen sorrendben…. Az ellenzék vezetői közül kevesen gratuláltak a győzteseknek. Tudom, nem könnyű ezt megtenni. Ám csak illik. Meg ugye így elegáns.