Az agyam elszáll – internetes hír – hogy Hitlernek köszönhetjük a munka ünnepét – ő volt az aki elsőként vezette be fizetősnek a május elsejét. Bár ki is legyen, ez jó ötlet volt. Igaz a közmunkaprogram megvalósítása is a nevéhez fűződik valamint az autópályák erőltetett ütemben való építése is. Tovább nem is sorolhatnám a jó cselekedeteit, igaz sokkal többre már nem is futná.
Az viszont elmondom, hogy jómagam korán megismerkedtem a munkával. A felső címképen látható placc és a garázsépület volt a valamikori Belker Szállítási vállalat központja, telephelye. Még nem voltam 13 esztendős amikor egy teljes nyáron át itt gürcöltem. Ez volt az első munkahelyem. Igaz, mint mindig akkor is kellett a protekció az ilyen zsíros állásokhoz. Nekem megvolt . Édesapám öccse volt itt az igazgató és az első napon még a vállalatti kocsival mentem be. Ám másnaptól már a kutya se tudhatta milyen rokoni szálak fűznek a főnökhöz. Start reggel hatkor, irány a villamossági szerelő műhely ahol délután háromig smirgliztem a villanymotorok tekercseit. Finom kézműves meló. Közben húsz perceként rohantam a raktárba, reszelőzsírért vagy lágy drótkeféért. Délelőtt 10 órakor elbújhattam egy rövid időre valamelyik kocsi vezetőülésére ahol megettem a zsíros kenyeremet, zöldpaprikával. Ám ha közbe megtalált egy sofőr akkor futnom kellett kereket szerelni mert csak így lehetett kivenni az önindítót. Hazudnék ha azt mondanám, nem élveztem. Hiszen Hallgató Lajosnál a város legjobb villamosság szerelőjétől sokat tanultam.
Megfigyelhettem a munkások lélektanát – 1963 nyarán – mindennap hazavittek valami apróságot. Csavart, szerszámot, lerobbant önindítót, szétesett kilométerórát, IFA kilincset, zárat ami passzolt a Wartburg és a Trabanthoz. Boldogabbak voltak ha éppen aznap sikerült valamit zsákmányolni, akár kell akár nem. Abban a tudatban éltek, hogy egyszer csak jó az is valaminek. Egyébként senki ne higgye , hogy ez valami szocialista szellemiség. Egy frászt , ez tipikusan egy magyar sajátosság, folklór, a hiánygazdálkodás következményeként belénk idegződött kényszeresség.
Egyébként a nyugdíj kiszámításánál ezeket a napokat is beszámították. Már el is feledkeztem volna erről, de az akkori munkaügy kockás papíralapú könyvelése győzött. A mai számítógépes rendszer felett.
Szóval a munkát ünnepeljük. Én most munkával. Mert így is lehet.
