Mielőtt közreadnám Józsi képeit – el kell mondanom – nagyon régi keletű a barátságunk. Ő is a Földes gimnáziumban végzett ám érettségi után csak az irodalom iránt vonzódott. Gitározott, megalapította a Nagy László kört és műfordításba kezdett. Közben képesítés nélküli tanítással is próbálkozott. Mivel világéletében szabadúszóként, igazi életművészként szárnyalt hamar az állambiztonságiak fókuszába került. Abban az időben amikor az állástalanság bűnnek számított és bárkit meghurcolhattak a munkakerülés vádjával Józsit folyamatosan figyelték és vegzálták. Nyughatatlan természete hajtotta a művészetek irányába és ezt a hatóságok nehezen emésztették meg. A trend a nyolc óra munka és a nyolc óra szórakozás volt. S a pofa be.
Józsi nem sokat változott exhibicionizmusa a régi. Ódzkodik a szokványos, békés kispolgári léttől. Gépével mindent megörökít és a véleményét sose rejti véka alá. Teheti. Jut eszembe fiatalkorában Kinks Pityunak hívtuk mivel ez volt a kedvenc zenekara. S akkor jöjjenek a képei a sárospataki szentmiséről.
