Ahol a gondolataink virtuálisan találkozhatnak – micsoda kincsek áramolhatnak az óceánok fenekén – nem fémet gyűjtenek az orosz tengeralattjárók – a bitek és a bájtok boszorkánykonyhája

Tessék csak gondolkodni, milyen üzem látható a képen! Tuti, hogy a beavatottak soha se találnák ki. Esetleg valamilyen vegyiparira tippelnének. Elárulom, ez a Google egyik bázisa. Most, hogy én itt krampácsolok a gépemen, Ön kedves Olvasó meg kíváncsiskodik a képernyő előtt mindkettőnk buzgósága ezen a helyen találkozik. Hogy, miképpen kell ezt virtuálisan elképzelni – hogy a gondolataink éppen itt keresztezik egymást nem egyszerű. A lényege, hogy a bitek és a bájtok digitalizációja ebben a boszorkánykonyhában keveredik szét és össze. Itt tartják számon azt is, hogy most mi kommunikálunk.

S, hogy tovább bonyolítsam a fejtörést – ezen a képen nem más látható mint annak a vezetéknek a keresztmetszete ami az óceánok mélyén összeköti a kontinensek közötti internetes hálózatot.  Nagyon, nagyon mélyen van a a vízben, nem is nem kell tartani attól, hogy valamilyen cápa vagy egyéb tengeri szörny kárt tegyen ezekben.  S igaz, hogy ugyanez a kommunikációs lehetőség az éterben is létezik műholdas csatornákon keresztül, de a biztonságot a tengeralatti kábelek jelentik. Vagy csak jelentenék – ezen át megy a nagyhatalmas közötti úgynevezett forródrót is – ami közvetlen és azonnali összeköttetést jelent az atomhatalmak között. Mostanában az a hír járja, hogy speciális orosz mélytengeri tengeralattjárók, s robotok kerülgették ezeket a vezetékeket. Senki nem gondolja, hogy fémet gyűjtenének vagy megrongálnák a kábeleket. Inkább arról lehet szó , hogy kikísérletezik azt a technikát amivel lehallgathatják az ezen át menő forgalmat. Nem hiszem, hogy az én mailjeimre vadásznak, de sokunk párbeszéde akár valamilyen kincset is jelenthet a titkosszolgálatoknak.