Most tessék megkapaszkodni.
A miskolci Déli Hírlap a rendszerváltást követően teljesen magára maradt. Mint az utolsó magyar tulajdonú napilap teljesen elhatárolódott a nyugati tulajdonba került, átjátszott megyei lapoktól. Mint a kiadó igazgató helyettese jó időre letettem az írásról. Egyetlen feladatom volt hősiesen szállítani a pénzt a lyukas vödörbe. A tulajdonosaink, a miskolci önkormányzat nyűgnek vélte a lapot, míg a kisebbségi egyszerűen sajátjaként kezelte a médiát. Filléres gondjaink voltak. Bizonyos körülmények miatt, mire első ember lettem a cégnél már 30 milliós hiánnyal kellett megküzdenünk.
Előzőleg mindent megpróbáltam, hogy a lapkiadáson kívül mivel töltsük fel az üres kasszát. Kiállításokat szerveztünk, ékszerekből, órákból s végül fegyverekből is. Íme, az eredeti dokumentum. A hivatalos, pecsétes bizonyíték, hogy a Déli hírlapnál az egy személyre jutó fegyverek száma – teljesen legálisan – sokkal több volt, mint bármelyik más megyei napilapnál.
Óriási munkám volt abban, hogy meggyőzzem a Belügyminisztérium illetékeseit, hogy kiadják az engedélyt a sorozatlövő automata géppisztolyok birtoklására. Persze kiállítás céljára. A részünkről régi barátom Kozma László nyugdíjas alezredes felelt a szabályszerű tartásért és a szállításért. Júniustól november végéig összesen hét géppisztollyal, gépkarabéllyal rendelkeztünk. Személy szerint én feleltem az osztrák Springen Waffen céggel való kapcsolatokért és a fegyver kiállítás megrendezéséért.
Ezzel egy időben cirka száz úgynevezett elvtársi pisztolyt is kaptunk a megyei főkapitányságtól. Még őrizték azokat az önvédelmi revolvereket, amelyeket egy éjszaka gyűjtetett be Horváth Balázs belügyminiszter. Kozma Sanyi és én tudtam, hogy melyik TT vagy PA esetleg Zbrojovka éppen kitől van. Soha el nem árultam volna, hogy melyik fegyver kié volt, noha ezekről gyakran kérdezgettek. Jó, hogy óvatos voltam, mivel megesett, hogy éppen az az elvtárs kérdezett erre rá, akitől azon a bizonyos éjszakán minden előzetes bejelentés nélkül elkobozták. Véglegesen. Egyébként az arzenál ennél sokkal nagyobb volt, ám sokan az idő változását megérezve előre, maguktól leadták vagy emlékül hatástalanították.
A technika házában volt a kiállításunk, amelyre reggeltől estig sorba álltak. A bemutató előzményeiről még nem szóltam, csuda sok érdekes sztorim van erről. Esküszöm ezeket is kilocsogom.
Már nehezen tudom magamban tartani. Írok majd arról, hogy honnan hoztuk a géppisztolyokat, mit mondott a raktár parancsnoka, amikor átadta. Hogyan ellenőrizték a fegyvereket a rendőrök és miket írtak be a vendégkönyvbe… Folyt. köv.