Elhunyt dr. Szepesi György sportszerkesztő újságíró a magyar rádióriporterek legnagyobbika 96 esztendős korában.
Még életében legendává vált. Nálánál izgalmasabban, nálánál precízebben senki nem közvetített futballmeccseket. Abban az időben, amikor még az éteren át szavakban kellett megeleveníteni a pályán történteket-remekműveket alkotott. Olyan érzékletesen követte Londonból a soha el nem felejthető hat hármas dicsőségünk minden pillanatát, hogy ezzel még a tévé kamerák se versenyezhettek volna. A futball iránti rajongása szakértelme mindvégig töretlen. Különös módon neve összeforrt az Aranycsapat tagjaival. Egy időben még az MLSZ elnöke is volt.
Kolodzey Tamás barátom, kollégám évtizedeken át az utolsó napokig tartotta vele a kapcsolatot. Ennek köszönhettem, hogy közvetlenül is megismerhettem, s többször is találkozhattunk. Pontosan 2014 április 21. vasárnapján együtt mehettünk a Felcsúti pályaavatásra. Gyuri bácsit külön fogadták, s még véletlenül se jutott eszébe senkinek, hogy Tőle meghívót kérjen. Rögtön a VIP szektorba vezették.
Az oda vissza úton mesélt és anekdotázott, máig is sajnálom, hogy mindezt akkor nem rögzítettem. Mint a Magyar Rádió örökös megbecsült munkatársa csaknem élete alkonyáig bejárhatott a csak neki fenntartott szerkesztőségi szobájába. S amíg csak bírta írt és szerkesztett, jellegzetes hangját hallhattuk a rádióból.
Dr. Argay László professzor volt a dunántúli utazás logisztikai felelőse a kisbuszával jártuk meg a Felcsútot. Közben az autózásról is szó esett, Gyuri bácsi elmondta él hal a vezetésért. Képtelen megérteni, hogy kilencvenen felül már nem ajánlatos a volán mögé ülni. A család annyira óvta, hogy elvették az autóját, hiába újítatta meg a csaknem hatvan éves jogosítványát. Így aztán ott nekünk elárulta, hogy stikában amikor nem látják, a felesége kocsijával köröz a Budai lakásuk kevésbé forgalmas utcáin. Bevallotta, tudja, hogy már nem kéne vezetnie, de nehéz megbarátkozni még a gondolatával is…
Gyuri bácsi emléked örök marad.