Sose hittem volna, hogy még megérem egy régi ötletem megvalósulását.
A kiszivárgott hírek szerint a médiapiac átalakulása során többféle porosodó terv került elő a régi asztalfiókokból. Nos, kevesen tudhatják, lassan már magam is elfeledem, hogy a Déli Hírlap és az Észak-Magyarország egyesítésének tárgyalása során két évig gyártottuk a legvadabb elképzeléseket. Elsőként felállítottuk a prioritásokat. A tulajdonosok – főleg az osztrákok úgy tekintettek rám, mint egy csodabogárra – ugyanis a fontossági sorrendben előre helyeztem a hiteles tájékoztatás fenntartása mellett a mi lapunk munkatársainak az átvételét, tovább foglalkoztatását. A távozni akarók teljes végkielégítését, és ami lényeges szempont, hogy a városháza a tulajdonrészének megfelelő helyet kapjon az Észak-Magyarországban. Minimum 10 esztendeig. Ezt úgy gondoltam, hogy minden héten akár kétszer is négy oldalas városházi melléklettel bővülne az egyetlen megyei újság. Számításaim szerint ez a városházának olyan harmincmilliárdos ajándékot jelentett volna. Cserébe a két szerkesztőség kakaskodása következtében szétzilált hirdetési piacot konszolidálni tudjuk. Az akkori városvezetés a kisebbségi tulajdonos javára nem akarta támogatni a Délit viszont megkövetelte, hogy a 2002-es választásokig elvergődjünk az egyre nagyobb adósságterhet nyögve. Végül ma már tudjuk a viaskodás következményeit, eredményeit.
A hazai média történelmében a Népszabadságos jumbo rendszer megteremtése után ismét sikerült egy formabontó átalakulást véghezvinni. A vesztesnek kikiáltott Déli menedzsmentje átvette a győztes lap vezetését. S tisztelet a kivételnek a munkatársak zöme nem maradt állás nélkül és mindenki megkapta a végkielégítést. Az Észak büdzséjéből. Senki ne csóválja a fejét, ez egy óriási gesztus volt. Igaz, amíg ez nem teljesült nem vettem fel a fizetésemet. Majd én balga egy rosszul fogalmazott ügyvédi kérdésre azt hebegtem – ha már elismerik, a folyamatos munkaviszonyomat lemondok a saját végkielégítésemről. Örök bánat.
Szóval ott hagytam abba, hogy most törölgetik a régi tervünket. Ha már a megyei lapok egy akolba tömörülnek, akkor itt az ideje az önkormányzati lapok racionalizálása. Azaz a heti és a napilapok valamilyen formában való összeolvasztása. Ennek persze elsősorban gazdasági okai lehetnek, mivel a most az önkormányzati újságok ingyenessége éppen a helyi városi cégek áldozatkészségének köszönhető. Viszont ez a pénz nagyon hiányzik a megyei lapokból. Tehát meg kell találni a közös nevezőt. Nem kell, hanem muszáj. Állami hirdetésekkel ugyanis nem lehet soráig finanszírozni az egyre kisebb előfizetői létszámmal küszködő napi lapokat. Ez a gond nem helyi jellegű, ez országos.
A médiáért felelős szakemberek boszorkány konyháján már nagy titokban az összevonás, a létszám leépítés forgatókönyvét fésülgetik. Most már csak az a nagy kérdés, hogy a közelgő választások előtt vagy utánra halasztják a kivitelezést. Ez persze attól is függ, mennyire futja a jelenlegi keretből a szinte párhuzamosan futó nyomtatott termékek előállítására. Bár az átkosban már leszögezték – az agitáció, a kultúra sose lehet pénzkérdés. Ami kell, az kell…
A következő visszaemlékezésemben pedig ellocsogom, hogy a szocialista érában milyen terveket szövögettünk a médiapiac megreformálására néhai Szalai Annamáriával, Gyürk Andrással és az akkori ellenzék prominens szakpolitikusaival. Előzetesen annyit, hogy a Pozsonyi úti Kiskakukkban megtartott megbeszéléseinken született meg az ötlet az MTI ingyenessé tételére. Annamária, mint a médiahatóság elnökeként ezt a projektet rögtön meg is valósította. A többiről majd legközelebb….